– Errõl álmodoztál kisfiú korodban, hogy ülsz a múzeumban egy számítógép elõtt, aztán kiállításokat rendezel?
– Édesapám régiséggyûjtõ, és gyerekkorom óta járok vele a piacra, máig ismerek minden kereskedõt a városban. Nálunk az volt a vasárnapi program, hogy a mise után kimentünk a piacra. Nem kell nagy értékben gondolkodni, ami itt, Nyíregyházán elérhetõ volt – könyvek, porcelánok, festmények –, azt vásároltuk. Így kerültem közel a régi tárgyakhoz, ebbe nõttem bele, aztán sokat olvastam hozzá. Megszületett az elhatározás, hogy történelmet szeretnék tanulni. A Nyíregyházi Fõiskolán történelem–hittanár szakon tanultam, hiszen egyházi iskolába, a Szent Imre Gimnáziumba jártam. Ha lehetett volna, a rajzzal párosítom a történelmet. A Jósa András Múzeumban polgári szolgálatosként kezdtem, a könyvtárban. Késõbb Bene János mellé kerültem, a Történeti Osztályra. Kiállításokat rendeztünk, majd miután elvégeztem az egyetemi kiegészítõt, kineveztek történésznek. Ma már a PhD dolgozatomat írom.
– Milyen témán dolgozol?
– A fõiskolán az 1938-as eucharisztikus konferenciával foglalkoztam, különösen Almási László élete érdekelt. Az egyetemen már a Jósa András Múzeum tárgyaiból, helytörténeti gyûjteményébõl választottam négy zászlót. 1809-bõl, 1830-ból, 1848-ból, majd egy gyászzászlót 1868-ból. Ezek története volt a témám.
– Az egykori polgári szolgálatos, az örök pacifista hogyan készíthette tavasszal a 100 esztendõs géppisztoly történetét bemutató tárlatot?
– A világnézetem nem akadályoz meg abban, hogy szeressem a tárgyakat. Nem a háború mellett kardoskodtam. Sõt! A megnyitón Sille Árpád õrnaggyal kihangsúlyoztuk, hogy mûtárgynak, mûremeknek tekintjük a fegyvert. Tizenötödik éve dolgozom a múzeumban. Számtalan kiállítást rendeztünk, sok anyag, sok tárgy átfutott a kezemen. Rengeteg tapasztalatot szereztem.

VIZES KIÁLLÍTÁS, UTAZÓ TÁRLAT

– A harmincas éveidben egy nem akármilyen gyûjtemény vezetõje lettél. Vágyaid netovábbja volt ez a feladat, vagy inkább nyomasztó felelõsség?
– Nem álmodoztam errõl! Inkább a Jósa András Múzeum egy olyan gyûjteményi részének tekintem, amellyel szívesen foglalkozom. Persze alázatot követel ez a környezet és a feladat minden kollégától! Itt látható a Víz Világnapján megnyílt, Széchenyi Istvánt megidézõ kiállítás, mely a 170 éve Tiszadobon indult Tisza-szabályozásnak állít emléket a Nyírvíz Palotában, a Nyírvíz Szabályozó Társulat egykori székházában, a Széchenyi utca 1. szám alatt. Év végéig várjuk majd a diákokat, sokat okulhatnak az anyagból. E legendás kapavágáshoz kapcsolódva tervezünk õsszel egy szakmai konferenciát. Sokan jelezték, hogy mostanában viszonylag kevés Kállay anyagot láthatnak a gyûjteményben. Komoly kiállítással készülünk külföldre Kállay Kristóf születésének 100. és halálának 10. évfordulója kapcsán. Lengyelországba, de talán még Rómába is elvihetjük. Kristóf bácsi, mint Máltai Lovag, szinte napi kapcsolatban állt a Vatikánnal, és sok emléke maradt ebbõl az idõbõl. Vannak aláírt – autográf – fotói több pápával is a hagyatékában. Viseletek, könyvek, rendjelek... De az ismeretségi körébõl is származnak emlékek, melyekbõl szintén látható majd a kiállításban. Báró altorjai Apor Gábor relikviái például. Szeretnénk ezzel a bemutatóval megajándékozni a helyi közönséget is az esztendõ végén, vagy a jövõ év elején, de tervezünk egyéb ünnepi meglepetést is látogatóinknak.

(Szerző: Matyasovszki Edit)

(Fotó: Mohácsi Endre ( jobbról) Sille Árpád őrnaggyal, a fegyvertörténeti kiállítás megnyitóján)

Kállay-ház: már az átépítés jön

A sokáig mostoha sorsú Kállay Gyûjtemény méltó helyre kerülhet nemsokára, hiszen a Modern Városok Program keretében zajlik a Kállay-ház teljes renoválása, kiállítótérré alakítása – toldotta meg az „utódjával” készült interjú tartalmi részét dr. Ulrich Attila, Nyíregyháza alpolgármestere. Hozzátette: a kormányzati beruházásban zajló projektnek van egy építkezési része. – A bontási-állagmegóvási munkákon már túl vagyunk, ezt el lehetett végezni törvényileg közbeszerzés nélkül, s azóta az átépítésre kiírták a pályázatot, a szerzõdéskötés akár már augusztus végén lehetséges. Ezzel párhuzamosan pedig zajlik a tartalmi rész megújítása, ez ügyben a hónap végén lesz egyeztetés az építtetõ MNV Zrt.-vel, hiszen a város csak partneri szerepet tölt be ebben a folyamatban.

Modern technikával a múltról

Dr. Ulrich Attila kiemelte: a projektnek ezt a részét külön is szívén viseli, nemcsak azért, mert éveken át vezette az intézményt, hanem mert a kiállítandó tárgyak jelentõs része, a Kállay-relikviák önkormányzati tulajdonban vannak. A tervek szerint különbözõ tematikus termek fogadják majd a látogatókat, például olyanok, amik a családról vagy a történetükkel összefonódó Máltai Lovagrendrõl szólnak, s kitüntetés is van bõven az elmúlt századokból. – Nagyon fontos, hogy XXI. századi mûszaki megoldásokat álmodunk a megújult házba. Így digitális és hologram technika, valamint animációs film is teljessé teheti a múzeumi élményt. Ugyanakkor az épületet megõrizzük annak, ami volt: az úgynevezett bécsi szecessziós stílus egyik, a térségben található mementójának – beleértve a belsõ részeket is, ami áthatja majd az egész tárlatot.