Halálosan szerelmesek - Ez nem az iskolás Rómeó és Júlia lesz

Horváth Illés nem tiszteleg a szöveg előtt, hanem belenyúl. A világhírű szerelmi tragédia Nyíregyházán modern környezetben, lendületes szöveggel és fiatal energiákkal robban – úgy, hogy a néző ne csak értse, hanem érezze is. Illés 2019-ben lett a Móricz Zsigmond Színház művészeti vezetője, 2025 decemberétől viszont már a Thália Színház stratégiai igazgatója. Most – 11. itteni rendezéseként – a Rómeó és Júliát állítja színpadra Nyíregyházán, a bemutató február 28-án lesz.

– A Rómeó és Júlia ugye nem a hattyúdalod Nyíregyházán?
– Annyira nem látok előre, hogy pontos választ tudnék adni a kérdésedre, de a következő évadban biztosan nem rendezek itt. Persze remélem, hogy a jövőben adódik majd rá alkalom, mert mégiscsak hat évet töltöttem el a teátrumban művészeti vezetőként. Azt megelőzően is előfordultam itt vendégként: színészként a Don Carlosban, utána jött az első nyíregyházi rendezésem, a Macbeth. Ha ezeket is beleszámítjuk, elmondható, hogy hosszú időintervallumot, sok évet és évadot ölel fel az a – pályámat nagyon meghatározó – időszak, amelyet a Móricz Zsigmond Színházban megéltem. Ebből fakadóan, bár most másfelé visz az utam, nagyon bízom benne, hogy a Rómeó és Júlia nem a hattyúdalom abban az értelemben, hogy ténylegesen utoljára fordultam volna meg itt.

– Téged ismerve úgy gondolom, nem hagyományos Rómeó és Júlia készül. Mi a szándékod, víziód, milyen előadást várhatunk?
– Modern közegben jelenítjük meg a shakespeare-i szöveget, tehát nem reneszánsz kosztümökben és nem a történet eredetileg megírt közegében és korában. Ez természetesen nem az első ilyen eset, hiszen a Rómeó és Júliának számtalan színpadi és filmes feldolgozása született már, amely ezt a módszert választotta. A mai világba helyezés nemcsak esztétikai döntés, hanem kulcs ahhoz is, hogy közel kerüljön a mai, és főként a fiatal nézőkhöz. Napjainkban nagyon nehéz a klasszikus szöveget befogadni, egyszerűen azért, mert ma már képi kultúrában élünk.

Shakespeare korában nem használtak látványos díszleteket: szinte üres színpadon adták elő ezeket a bonyolult, költői szövegeket. Ezért is vannak tele hosszú leírásokkal arról, mit látunk, hol vagyunk, mit képzeljen el a néző, hiszen az ő fantáziájára volt bízva a körítés. A színháztudomány ezt szókulisszának nevezi.

Azóta azonban nagyon megváltozott a világ, az élet, és teljesen mások egy színházi előadás technikai feltételei. Ebből fakadóan sok esetben nincs szükség ezekre a hosszas körülírásokra. Már a példányszerkesztésnél is igyekeztem erre figyelni: ahol nem volt szükség még két körre a monológban, ott rövidítettünk, hogy megtartsuk a néző figyelmét, ne veszítse el a türelmét, vagy ne tévedjen el a költői képekben.

A szövegben számos olyan kulturális utalás is található, amely egykor evidens volt a nézők számára, ma azonban idegenebbül hat. A mai befogadó nem feltétlenül érti reflexszerűen az allegóriákat vagy mitológiai hasonlatokat. Ügyelni kell tehát arra, hogy a szöveg interpretációja élvezhetővé tegye az előadást. Számomra ez mindig elsődleges cél. Olyan környezetet, látvány- és hangzásvilágot, olyan értelmezést szeretnék adni ennek a régi színdarabnak, amely klasszikussága mellett semmit sem veszít fiatalosságából, lendületéből, energiájából és végzetességéből.

A történet ma is elementáris erejű, nem véletlenül. Érdekesség, hogy nem Shakespeare találta ki, hanem egy korábbi történetből merített, majd felismerte, hogy ez egy olyan sztori, amelyet érdemes kibontani. Most mi is ezt tesszük az ő szövegével. Tovább éltetjük a történetet, amely önmagában is tökéletesen átültethető mai környezetbe. Az érzések a ma emberének érzései is lehetnek, a cselekmény felszíni alakulása – az akció, a krimi, a szerelem, a szenvedély, a gyilkosság, a megbánás és a megváltás – mind átélhető. Ezek a fordulatok, akár egy hollywoodi forgatókönyvben, izgalmasak és élők, mindez Shakespeare rendkívül rétegzett irodalmi világán belül.

– Varró Dani fordítását választottad. Miért?
– Varró Dani elképesztő virtuozitású magyar költő, aki rendkívül szellemesen és pontosan bánik a szavakkal. Ha mondhatom így, a magyar nyelv zsonglőrje, akinek a szövege egyszerre friss és közérthető, ugyanakkor nagyon humoros. Olyan pluszréteget ad a shakespeare-i szöveghez, amely jól kihasználja a magyar nyelv választékosságát, szarkazmusát és játékosságát. Kiváló fordítás, örülök, hogy ezt választottuk.

– Számodra mi a Rómeó és Júlia lényege, mondanivalója?
– Mindig nehéz egy ilyen nagyszabású történetet egyetlen mondatra vagy megfejtésre leegyszerűsíteni. Ha azonban a legkisebb építőelemekig bontjuk: a Rómeó és Júlia a szerelem és a halál dualizmusáról szól. Fiatalokról, akik halálosan szerelmesek egymásba – nem véletlen ez a szófordulat. Nem árulok el nagy titkot: igen, halál a vége ennek a történetnek. Engem leginkább az foglalkoztat, miért alakul így, miért kapcsolódik össze ez a két fogalom ilyen végzetesen az életükben.

Két ártatlan, nyíltszívű, csodálatos fiatalról van szó, akik két ellenséges család sarjaiként élik meg a szerelmet, pedig az akár a béke eszköze is lehetne. Éppen ezért azt vizsgálom, miért nem sikerül ez, és miért vezet olyan következményekhez, amilyenekhez.

– A főszereplők?
– Mosolygó Sári több szempontból is kompatibilis Júliával. Nagyon értelmes, jó szellemű lánynak tartom, emellett szép, érzékeny és tehetséges. Ezek a tulajdonságok mind szükségesek Júlia megformálásához, hiszen rendkívül érett, felnőtt szerepről van szó.
Rómeót Kerék Benjámin játssza. Ez a szerep számára valódi integrálódást jelenthet a társulatba: aki egy ilyen volumenű feladatot el tud játszani, az letette a névjegyét. Nagy lehetőség ez számára, remélem, élni tud vele.

(Szerző: Kováts Dénes)