Fucsovics Márton a 85. helyen zárta a 2017-es szezont. Amikor arról kérdezték, hogy mi lehet a cél 2018-ra, akkor visszafogottan és következetesen azt mondta, szeretné megszilárdítani a helyét az elitben, tehát a legjobb száz között maradni. Tudta, hogy olyan év vár rá, amilyen még nem volt a pályafutásában: kilépett a Challengerek világából, és a legnagyobb versenyeken szerepel majd hétről hétre a sportág legjobbjai ellen. Úgy kell ezt elképzelni, mintha egy magyar labdarúgócsapat a BL-ben csoportkörbe kerül, és akár esélye van arra, hogy megélje a tavaszt.

A nyíregyházi fiatalembernek az egyik álma az volt, hogy egyszer megmérkőzzön Roger Federerrel egy Grand Slamen. Azt persze ő is tudta, hogy ehhez szerencse is kell. 2018 elég sűrűnek ígérkezett, mert esküvőt is tervezett, de februárra
belátta, hogy ez az év jobb, ha csak a teniszről szól...

De ne szaladjunk ennyire előre.

Januárban jól sikerült a felkészülés, a ráhangolódás az Australian Openre: Canberrában játszott döntőt egy Challengeren. Először indulhatott főtábláról az év első Grand Slamén. Amikor kijött a sorsolás, még csak viccelődtünk azon, hogy a negyeddöntőbe jutásért összejöhet a párbaj Roger Federerrel, feltéve, ha a címvédő svájci eljut odáig. Persze, Fucsovics Mártonnak is kellett nyerni három meccset az álom beteljesüléséhez, de ez elég erős motivációnak bizonyult, a 13. kiemelt Sam Querrey sem tudta megállítani (6:4, 7:6, 4:6, 6:2) a 2. fordulóban.

Federer ellen úgy lépett pályára, a Rod Laver Arénában, hogy próbáljon meg szettet nyerni és, ha az sikerül, akkor bármi megtörténhet. A 2. játszmában nem sokon múlt a bravúr, de a 4:6, 6:7, 2:6 után emelt fővel távozhatott a teniszvilág egyik legjelentősebb stadionjából, az öltözőben. A teljesítményéhez gratulálók között John McEnroe is ott volt.

Sokan ekkor tanulták meg a nevét, figyeltek fel rá.

Ausztráliából sérülten érkezett haza, a Davis-kupára és a budapesti Challengerre még összeszorított foggal kiállt, de elég nagy árat fizetett ezért, az európai salakos szezonra lassan lendült újra játékba. Az edzője, Sávolt Attila viszont folyamatosan mondta, hogy szerinte benne van egy kiugró eredmény.
A Roland Garros előtti héten, Genfben jött el az igazság pillanata. ATP 250-es verseny, viszonylag erős mezőny. Ezen a héten azonban megállíthatatlan volt.

Fucsovics Márton, az előző héten, a római ATP 1000-es selejtezőjében kikapott a világranglistán 370. Filippo Balditól (6:7, 7:6, 5:7.) Váratlan, fájdalmas vereség, mondhatni apró pofon. A válasz csattanósra sikeredett, mert Albert Ramos-Vinolas és Frances Tiafoe után, a negyeddöntőben jobbnak bizonyult a háromszoros Grand Slam-bajnok, Genfben címvédő Stan Wawrinkánál (6:4, 6:0.)
Igaz, a svájci ekkor még nem játszott csúcsformában, de teniszezni nem felejtett el. Egy ilyen sikert gyakran követ vereség, már másnap újra bizonyítani kell, és hiába a megnőtt önbizalom, a győzelemnek is ára van, mentálisan és érzelmileg is igénybe veszi a játékost. Szerencsére Fucsovics Mártont vitte a lendület, és Steve Johnson, majd a döntőben a német Peter Gojowczyk is csak gratulálhatott a magyarnak.

Tenisztörténeti pillanatnak örülhettek a szurkolók: Taróczy Balázs nyert legutóbb (1982-ben) Grand Prix-t (Hilversumban) magyarként. Fucsovics Márton gyakorlatilag öt hónap alatt teljesítette az éves célt, a biztos százban maradást, jöhetett a ráadás, és nem lassított.

Mielőtt felidéznénk az idény másik kiemelkedő napját, nézzük a számokat, a tényeket. Fucsovics Márton 46 egyéni mérkőzést játszott az ATP Touron 2018-ban – Challenger szinten 13-at, 10 győzelemmel. Mind a 4 Grand Slamen főtábláról indult, nyolc meccsből négyet nyert meg. ATP 1000-es versenyen hétszer szerepelt, és hat találkozó után örülhetett. ATP 500-as tornából négyet játszott, és kétszer, Pekingben és Bécsben is az elődöntőig jutott, 4/4-es mutatóval zárt. ATP 250-es viadalon 9-szer próbálkozott, és a 19 mérkőzéséből 11-et megnyert.
Ezek az eredmények biztos top 50-es befejezést jelentettek, ráadásul a pontjait egész évben egyenletesen elosztva gyűjtögette, így nem kell attól tartani, hogy 2019-ben (a 36. helyről indul), ha nem tudja megvédeni a 2018-as pontjait egy adott versenyen, akkor visszazuhan. Top 100-as játékosnál 18-szor bizonyult jobbnak, és csak 7-szer kapott ki százon kívül jegyzett riválistól. Nem túlzást azt állítani, hogy a várakozást felülmúlóan sikerült az első éve a csúcsligában.

Gyakran mondják, hogy a vereségből lehet tanulni. Nos, van olyan vereség, amiből nemcsak tanulni lehet, de a vesztes büszke lehet magára. A US Open első fordulójában Novak Djokovic várt Fucsovics Mártonra, de ez fordítva is igaz, és a szerb pontosan tudta, nem lesz könnyű. Augusztus 28-án brutális meleg volt New Yorkban. Párás, tikkasztó kánikula tombolt. Az ellenfél 13-szoros Grand Slam-bajnok, ekkor már a verseny legnagyobb esélyese. Ehhez képest a magyar 3:6, 6:3, 3:1-re vezetett, és labdája volt a duplabrékhez...

Szinte közel voltam a győzelemhez, bár igazából elég távol.
De 1:1-es szettállásnál brékelőnyben voltam. Ezért nagyon sajnálom, hogy nem tudtam megnyerni a 3. szettet. Kíváncsi lettem volna, hogy úgy miként alakul a meccs. Az elején szokni kellett ezt a légkört, hangulatot. Az látszik, hogy a teniszem megvan. Tudok úgy teniszezni, mint akár a top 10-es vagy top 5-ös játékosok. A 2. szett elején, amikor brékeltem és elmentem 5:2-re, akkor éreztem, hogy nincs nagy különbség, csak játszanom kell,
nekem irányítani, a jó taktikát választani. A következő lépcső az lesz, hogy fizikálisan bírjam végig ezeket a 4-5 szettes meccseket, ezen a szinten” – emlékezett vissza Fucsovics Márton arra a mérkőzésre, ami Novak Djokovic legnehezebb csatája volt a 3. US Open bajnoki címéig vezető úton. A következő 6 mérkőzésén összesen vesztett egy játszmát, és senki nem tudott vezetni ellene, úgy megizzasztani, ahogyan azt Fucsovics Márton tette azon a kedd délutánon. A történet egyetlen szépséghibája, hogy ezért nem jár pluszpont és extra pénz sem, a játékos csak a tapasztalatból meríthet. Ha a januári, Federer elleni mérkőzés után sokan megtanulták a magyar játékos nevét, akkor
a New York-i produkciójával további több ezer új szurkolót szerzett magának.

A magyar tenisznek akkor jöhet el egy aranykora, ha a következő két-három évben Piros Zsombor és Valkusz Máté az eddigi ütemben fejlődik tovább. A fiatalok a csehek elleni Davis-kupa-találkozón
megmutatták, hogy lehet rájuk számítani, komoly potenciál van mindkettőjükben. Haladnak előre a ranglistán (Valkusz a 242. helyig jutott, Piros a 374-nél megtorpant), képesek akár top 100-as teniszezőket is legyőzni, de az igazi áttörést nekik 2019 vagy 2020 hozhatja el. Legalább van miért és kiért szurkolni. Fucsovics Márton példája rengeteget segíthet Pirosnak és Valkusznak.

A szerző Fucsovics Márton sajtócsapatának tagja

origo.hu