Folyamatosan segítik az utcán élő hajléktalanokat Nyíregyházán

A Periféria Egyesület diszpécser központjában folyamatosan csörög a telefon. Az egyesület munkatársai 24 órás szolgálatot látnak el. Ide fut be a városlakók hívása utcán fekvő hajléktalanokról, de a felajánlott adományokról is.
A diszpécser mellett esténként két munkatárs utcai szolgálatot lát el. Ha nincs sürgős hívás, végigjárják azokat a helyeket, ahol tudják, hogy hajléktalanok húzzák meg magukat.
Hétfőn este az egyesület munkatársai elsőként a Móricz Zsigmond utcára mentek. A forgalomtól arrébb eső üres területen rendszeresen több hajléktalan pihen. Most csak Gézát találták ott, aki azt mondja, épp egy környékbeli házba készült, ahová befogadták, húsvétig ott töltheti az éjszakákat. Az utcai segítőktől örömmel fogadott el egy kis vacsorát és meleg teát.
– Már 20 éve élek az utcán – mesélte. – A telek nagyon nehezek. A nyárral nincsen gond, mert akkor lefekszik az ember a földre, és elvan. De a tél az kemény, akkor egy kis bungalót kell építeni, hogy ne fagyjon meg az ember.

EGY JÓ SZÓ IS SEGÍT

Nyíregyházán 300–400 hajléktalan él. A Periféria Egyesület élelemmel, ruhával, meleg takaróval segíti őket.
– Akik ilyen helyzetbe jutnak, azoknak a támogató kapcsolatai mélyen leépültek – mondta Szenes Zoltán, a Periféria Egyesület szakmai vezető helyettese. – Sokszor, bármilyen hihetetlen, de egy jó szó is sokat segít. Sokan arra panaszkodnak, az fáj nekik a legjobban, hogy nem állnak velük szóba, hogy számba sem veszik őket. Úgyhogy néha egy kis beszélgetés is rengeteget számít.
A fedél nélkül élőket nemcsak a mindennapi életben, de az ügyintézésben is segítik: feltérképezik, milyen anyagi juttatásban részesülhetnek, és próbálnak számukra lakhatást és munkát is találni.

VAN, AKIT AZ EGÉSZ VÁROS ISMER

– A sikertörténet valahol ott kezdődik, hogy az utcáról lakásba jut egy ember, és ott tud maradni – mondta Szoboszlai Katalin, a Periféria Egyesület elnöke. – Újra lakásban tud élni, otthonra talál, kialakítja a társas kapcsolatait, amelyekre a mindennapi életben szüksége van, és elkezdi szervezni a maga privát életét. És ha emellett még munkát is tud végezni, akkor jövedelemre is szert tehet, amelyből mindezt meg tudja tartani.
Az este újabb helyszíne egy belvárosi udvar volt. Az ott meghúzódó Barna bácsi a Periféria Egyesület régi kliense. Őt lassan az egész város ismeri Balázs Attila nyíregyházi fotóriporter díjnyertes fotósorozatáról. Az utcán sokan megismerik, és sokan próbálnak rajta segíteni. A férfi ételt nem fogadott el az egyesület munkatársaitól, mert azt rendszeresen kap. Jövedelme is van takarításból, de az arra nem elegendő, hogy albérletet fizessen. Az este hűvös, nyirkos, de ő azt mondta, nem fázik. Azért nagy vágya egy kis lakás.
– Nekem nem kell palota – mondta Antal Barnabás József. – Egy szobára, konyhára, fürdőszobára lenne szükségem. Többre nem vágyom.
A Periféria Egyesület munkatársai este 10 óráig a város több helyszínét bejárták. Ahol fedél nélkül élőt láttak, attól megkérdezték, van-e valamire szüksége. Akik már aludtak, azoknál pedig ételt hagytak. Az egyesület munkatársai arra kérik a városlakókat: ha bárki este az utcán hajléktalant lát, jelezze a 42/ 504-618-as telefonszámon, mert bár a nappalok enyhék, még hideg a februári éjszaka.

F. A.

Fotó: Balázs Attila