1973 óta minden évben megrendezésre kerül az Országos Olasz Fesztivál (olasz nevén: Festival d’Italiano). Ezen a jeles alkalmon összegyűlnek az olasz nyelvet tanító középiskolák diákjai és felkészítő tanáraik, hogy megcsillogtassák tudásukat, tapasztalatot cseréljenek, sőt mi több, barátságok szövődjenek.

Az idei (2018) versenynek a debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium adott otthont, így nekünk, kölcseyseknek nem kellett sokat utazni. Egy havas pénteki délelőttön, március 23-án indultunk útnak, s közel egy órányi utazás után máris a bihari megyeszékhelyen találtuk magunkat. A csapatok regisztrációja és egy rövid tájékoztatás elhangzása után elkezdődött a verseny. Az iskolánk tanulói a legkülönfélébb kategóriákban mérték össze tudásukat: versmondás, prózamondás, élőbeszéd, tolmácsolás, színpadi kategória, sőt, az idei évben főzőversenyt is szerveztek a Festival d’Italiano berkein belül. A versmondó kategóriában egy szabadon választott olasz szerző tollából íródott verset kellett elmondani, az élőbeszéd kategóriában egy kihúzott témáról beszélgetett a zsűri a versenyzővel, a tolmácsolás során pedig egy magyar és egy olasz anyanyelvű ember közti kommunikációban kellett segíteni. A zsűriben nem egy esetben olasz anyanyelvűek is helyet kaptak.

Gian Luca Borghese a Budapesti Olasz Kultúrintézet igazgatójának köszöntőbeszéde.

Délután, a megnyitóünnepségen hivatalosan is megnyitották a fesztivált, és egyúttal az írásbeli kategóriákat is díjazták, amelyben közreműködött Dr. Varnus Andrásné, a Debreceni Tankerületi Központ igazgatója, és Dr. Molnárné Szecskó Ágnes, a Csokonai Gimnázium igazgatója. Dr. Molnárné Szecskó Ágnes igazgatónő a beszédében kihangsúlyozta: a Csokonai számára nagy öröm, hogy a főzőversennyel újítást tudtak vinni a programok közé, és ugyancsak örvendetes dolog számukra, hogy második alkalommal rendezhetik meg a versenyt. Az ünnepség után estig folyatódott a megmérettetés, ahol már csak a csoportos ének kategória második felét tartották meg, amelyben a Sottovoce nevű formációnk is részt vett. A szombati napon nem érintett versenyzők a kora esti órákban Kulimár Krisztina tanárnő kíséretével visszaindultak Nyíregyházára. A nap végén elfoglaltuk a szállásunkat a Deák Ferenc Középiskolai Kollégiumban, és részt vettünk a gimnázium aulájában szervezett fogadáson, ahol átadtuk magunkat a felhőtlen szórakozás örömeinek.

A fesztivál megnyitója.

A második napon a csapatversenyekre helyeződött nagyobb hangsúly. A reggeli órákban a kultúrtörténeti vetélkedő résztvevői a Debreceni Egyetemre, a színpadi kategória tagjai pedig a Vojtina Bábszínházba indultak. A színjátszó csapatunknak (amely a Non ricordo così nevet viselte) az első napon szervezett színházbejáráson alkalma volt megismerni a színházat, hogy gördülékenyen és problémamentesen tudják előadni a színdarabjukat. Később, egy kis szabadidő után, villamossal visszaindultunk az Egyetemre, hogy részt vegyünk a díszteremben tartott záróünnepségen, egyúttal izgatottan vártuk a csapatversenyek és az első napon szervezett kategóriák eredményhirdetését. Az első naphoz hasonlóan, most is osztottak oklevelet kölcseysnek. Az eredményhirdetés után vonattal hazaindultunk Nyíregyházára, hogy kipihenjük a megpróbáltatásokat.

A kölcseysek olasz nyelvű színjátszó csoportja.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Nagyné Balla Judit tanárnőnek, hogy áldozatos munkájával, erőt és időt sem sajnálva segített minket a felkészülésben, hogy ilyen sikereket érjünk el. Ez a fesztivál a versenyzés mellett kitűnő alkalom volt tapasztalatszerzésre, és az eddig megszerzett olasz nyelvtudásunk használatára is. Minden olasz nyelvet tanuló társamat buzdítom az indulásra, hiszen egy ilyen versennyel csakis győzni lehet, veszítenivaló nincs!

A presto!

Rácz Péter István