Erdélyben járt a Széchenyi István Szakközépiskola 10. B osztálya – Beszámoló!

Erdélyben járt a Széchenyi István Szakközépiskola 10. B osztálya – Beszámoló!
Az osztály a Gyilkos-tónál

Asztalos Dorina és Kálmánchey Réka 10. B osztályos tanulók beszámolója.

2019. május 7-én a Határtalanul! program keretében Erdélybe utaztunk. Az egész osztály izgatottan várta az indulást.

Aznap még Segesváron megálltunk. Ahol megtekintettük többek között Drakula házát is. Itt több fontos dolog is elhangzott, és ezek után megkoszorúztuk Petőfi-szobrát. Este megérkeztünk a szállásra, elfoglaltuk a szobáinkat majd elég sokáig beszélgettünk. A szobák hangulatosak voltak, a szálláson kapott ételek finomak és bőségesek.

A második nap, azaz kedden a suliban kezdtünk, ahol találkoztunk az ott élő diákokkal, bemutatták iskolájukat, majd mi is bemutattuk nekik osztályunk diákvállalkozását. Örömmel figyeltem meg azt, hogy a bemutatónk, és termékeink felkeltették a diákok érdeklődését, valamint az, hogy az ő szemükkel láthattuk az iskolájukat, ami nagyon családias hangulatú, és kimondottan fejlett. Ebéd után ellátogattunk Csíksomlyóra, ahol megnéztük a Kegytemplomot, majd felmentünk a búcsú helyére, ahol 2 héttel később maga Ferenc pápa tartott misét. Ezután városnézés következett, ami a vártnál hosszabbra sikeredett.

A harmadik napon mindenki boldogan ébredt annak tudatában, hogy a sörgyárban kezdjük a napot. Megtudhattuk, hogy hogyan készül a tiltott csíki sör. A sör kóstolása után, megtekinthettük az „ezer éves” határt, de előtte betekintést nyerhettünk a vasúti őrházba, ahol egy kedves idős bácsi elmesélte nekünk az őrház történetét. Ezután a nap fénypontja következett, mindenki kedve szerint bobozhatott.

A csütörtöki napon sajnos esett az eső, de ez se vette el a kedvünket a túrázástól. Első állomásunk Mádéfalván volt, ahol az erdélyi diákok készültek nekünk előadással. Ezután utunk tovább folytatódott Gyergyószentmiklósra, ahol egy tartalmas városnézés után tovább haladtunk, és meg sem álltunk a Békás-szorosig. Szerencsére itt már elállt az eső, és ez sem nehezítette a napunkat. A kilátás gyönyörű volt, több helyen láthattuk a hófedte hegycsúcsokat is. Itt kigyönyörködhettük magunkat, és a hosszú bazársor után megérkeztünk buszunkhoz, ami tovább vitt minket a Gyilkos-tóhoz. A táj itt is mesés volt, amit sokan meg is örökíttettünk.

Sajnos, elérkezett az utolsó nap, haza kellett indulnunk. A hosszadalmas út során még megálltunk Farkaslakán, ahol Tamási Áron sírhelyét és szobrát néztük meg, és Korondon, ahol a híres porcelánokat tekintettük meg, és szuveníreket vásárolhattunk családtagjainknak, barátainknak. Ezek után életünk eddigi leghosszabb útját tettünk meg.

A buszsofőrök poénjaikkal próbáltak jó hangulatot teremteni a kissé fárasztó út során, ami kisebb nagyobb sikerekkel sikerült is nekik. Szerencsére a határon is hamar átjutottunk, igy már nem sok volt a hazavezető útból. Az utazás végére nagyon elfáradtunk, de figyelembe a véve a megszerzett élményeket, és ismerettségeket valóban megérte.