Nyáron magas a hõmérséklet, sokszor van kánikula. Idõnként hirtelen zivatar támad, de ez gyorsan véget ér. Az esõ után gyakran lehet szivárványt látni. A jelenség pedig bizony, különleges titkokat rejt. Dr. Bodnár Zsuzsanna, a Sóstói Múzeumfalu néprajzos muzeológusának írását olvashatják. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018. augusztus 24-i számában.)

A magyar néphagyományban a szivárvány tudományos magyarázata nem ismert, égitestnek számít ez a természeti jelenség. Egyféle csík az égen, híd, mennyei kapu. Határ ég és föld között, amelyen az angyalok és más lények közlekednek. Ismertek találós mesék, amelyekben a szivárvány kendõ, öv, illetve tartóoszlop. A hagyományos paraszti felfogás szerint a szivárvány az emberi életet befolyásoló, természetfeletti erõ, esetleg természetfeletti lények lakhelye. A hívõ parasztember körében ismert volt az a bibliai eredetû elképzelés is, amely szerint a szivárvány a béke, az áldás jelképe.

Varázserõt tulajdonítanak neki

A szivárványhoz több hiedelem is kapcsolódik. A szivárvány magyarázatokról sokan már csak hallomásból tudnak, hinni azonban általában nem hisznek bennük. Helyes megfigyelés a szivárvánnyal kapcsolatban az, hogy rendszerint esõzést, fõleg délutáni nyári zivatart követõen tûnik fel. De ez az ismeret is többnyire hiedelem keretében jelentkezik, a bibliából ismert elõrejelzésként. Tisztelet illeti a szivárványt elsõsorban, mint a vízözön után Istennel kötött szövetség jelét. Isten szemefényeként is emlegetik. Átmeneti jellegével, égi voltával függ össze, hogy varázserõt, rendkívüli tulajdonságokat tulajdonítanak a szivárványnak. Ismert az a képessége, hogy fel tudja szívni az alatta átmenõt – állatot, embert –, de mindenekelõtt azt tartják róla, hogy vizet szív fel. Ehhez kapcsolódik, hogy általában vízben lévõnek képzelik el a szivárvány egyik, vagy mindkét végét. „Egyik vége a patakból szívja a vizet, másik a kútból.” Közismert hiedelem a szivárvány bûvös hatásáról, hogy aki átmegy alatta, ellenkezõ nemûvé válik. Szatmárban mondták azt is, hogyha átmegy valaki alatta, az meghal.

A sárga csík halált jelentett

A szivárvány hét színébõl régen a jövõre és a várható termésre is következtettek. A színsávok szélességét és arányát figyelték. A széles zöld csík a jó búzatermést, általában jó termést, a széles vörös háborút vagy jó bortermést, a széles sárga csík halált jelentett. Szatmárban a hatszínû szivárvány a világ végét jelezte. A szivárvány zöld színének viszont pozitív elõrejelzése volt, ez a katolikus egyház szentségekhez való színtársítására emlékeztet: a zöld az oltári szentség, az úrvacsora, a remény és a megifjodás színe. Ugyancsak általános vélekedés, hogy a szivárványt a jó jelének, a szövetség, Isten és az emberek megbékülésének jelképének tekintik. A néphit szerint „ha két szivárvány van az égen, az háborút jelent”.

Idõjárást is jósoltak

Az idõjárásra vonatkozóan is volt jelentése a szivárvány színeinek, a széles piros csík szárazságot, a sárga jó idõt, a zöld meleget jelentett. Általános volt az a tapasztalat, miszerint a szivárvány az esõ végét, a jó idõ jövetelét jelenti. A hiedelem szerint, aki ujjal mutat a szivárványra, annak baja történik. Érdekesség, hogy a képzetek szerint az ujjal mutatás tilalma nemcsak Európában, de Ázsiában is nyomon követhetõ. A „szivárványos” hiedelemanyag egy részének megváltozott funkcióval, szórakoztató, nevelõ célzattal történõ továbbörökítésére a gyermekéletben is találkozunk.