Drámairodalmunk egyik legkapósabb exportcikkét, az Illatszertár címû darabot mutatja be társulatunk november 25-én este a Móricz Zsigmond Színház nagyszínpadán Mohácsi János rendezésében.

A szerzõ, László Miklós nevét nem véletlenül találjuk ott forgatókönyvíróként A szerelem hálójában címû Meg Ryan és Tom Hanks fõszereplésével készült film stáblistáján, ugyanis ez a színdarabja szolgált a romantikus mû kiindulópontjául. Az eredeti történet az 1930-as években, karácsony elõtt, egy Váci utcai illatszertárban játszódik. Egyéni sorsok, tragédiák, szerelmek bontakoznak ki a nézõk szeme elõtt, miközben jókat nevethetnek is. Ezt a mûvet mutatta be a 2013-as VIDOR Fesztiválon a Centrál Színház, s megkapták érte a legvidorabb elõadás címet.

„Lavinát” indít el

– Sipos urat, a fõnök (Horváth László Attila játssza – szerk.) után a legidõsebb alkalmazottat alakítom – mondta el lapunknak a nyíregyházi társulat tagja, István István. – A történet egyik mozgatórugója õ, akinek valamely tette elindítja a „lavinát” a boltban. Kedves, szimpatikus ember, csak jobban beleüti az orrát mások életébe, mint kellene. Jóindulatból teszi ugyan, de ezzel bonyodalmakat okoz. Megtapasztaljuk a szerelem fényeit és árnyait: a boldogságot, a megcsalást, a bánatot. A darab sikerének titka a történet egyszerûsége, emberközelisége. Az elõadás rendezõjével, Mohácsi Jánossal hét évvel ezelõtt a szatmárnémeti színházban már dolgoztam együtt a Veszett fejsze címû elõadásban. Nagyon érdekes, speciális módszere van. Hatalmas koncentrációt igényel a vele való munka, mert az öccsével, Istvánnal együtt keményen belenyúlnak a darabok szövegkönyvébe, hogy minél igazabbá, jobbá tegye az elõadást, a szerepeket pedig a színész által „megfoghatóbbá”. Nála a premierig folyamatosan változhat bármi. Nagyszerû hangulatban, igen komoly munka folyik a próbákon. A párbeszéd a rendezõ és a színészek között tökéletesen mûködik: meghallgatja a véleményünket, aztán mérlegeli.

Karácsony Münchenben

A keserédes darabban Asztalos úr (Horváth Sebestyén Sándor) folyamatos levelezésben áll kedvesével. Mint kérdésemre válaszolva István István elmondta, személyes életében õ szíve hölgyét gyermekkora óta ismeri, hiszen Erdélyben egy városban, Sepsiszentgyörgyön laktak, ám szerelme régóta már Münchenben él. Gyerekkoruk után harmincöt évvel a levelezés hozta össze õket, ami ma már sokkal egyszerûbb, mint a darab hõseinek korában. Az idén is együtt töltik majd az ünnepeket Bajorországban, ami különösen csodás adventkor. Fantasztikus a forralt boruk, a speciális ételeik, a kivilágítás... Székelyföldön is nagyon szép karácsonyai voltak. Ott nem a Jézuska, hanem az angyal hozza az ajándékokat. Negyedik évada társulatunk tagja, ezért Nyíregyházán él a marosvásárhelyi színmûvészeti fõiskolát végzett mûvész, aki korábban a szatmárnémeti és a temesvári magyar színháznak volt tagja. Az ittléte alatti szerepei közül különösen emlékezetes számára a legelsõ munkája, a Mártírok, amit Forgács Péter vitt színre a Krúdy Kamarában, illetve a Heilbronni Katica, amit régi jó barátja, az ugyancsak erdélyi Keresztes Attila rendezett. Szintén nagyon szereti a Szibériai csárdásban a két tábornokot játszani, ugyanis komoly színészi próbatétel másfél perc alatt átváltozni német tábornokból orosszá. Nem tudtam megállni, hogy rá ne kérdezzek: szokatlan neve miatt nem történtek-e mókás sztorik vele.

Mi az igazi neve?

– Kezdõ szatmárnémeti színész koromban jöttünk át Magyarországra fellépni – mesélte. – A buszra rá volt írva az ottani teátrum neve, így a határõr tudta, színészek vagyunk. Feljött lepecsételni az útlevelünket, s amikor hozzám ért, azt mondta: „Jól van, ez a mûvészneved. De mi az igazi?”

A mostani premier után István István mindjárt kezdi próbálni kollégáival együtt az Asszony asszonynak farkasa címû darabot Koltai M. Gábor rendezésében, majd január végétõl pedig a Don Carlost. Azok a nézõk, akik eddig esetleg nem ismerték István István nevét, ezek megtekintése után bizonyára többé nem felejtik el.

(Szerzõ: Sz. Kántor Éva)