Egy nagyon japán nyíregyházi sportember

– A csapat sikere minden esetben felül kell múlja az egyes játékosok egyéni ambícióit – mondja a nyár óta Nyíregyházán élő kézilabdás. – Számomra ez egy nagyon fontos elv, amely mindig is meghatározta a gondolkodásomat. Gyerekkorom óta élek-halok a sportágamért, tudom, hogy ha nem hozom ki magamból a maximumot, hiába áhítozom a sikerre.

A 30 éves sportoló először 2008-ban járt Magyarországon, akkor a japán U24-es válogatott tagjaként vett részt egy balatonfüredi tornán. Tudta, ha komoly lépést akar tenni szeretett sportágában, a szakmai „ranglétrán”, az európai bajnokságban induló csapatok tagjaként kell bemutatkoznia. Alig pár év múlva Kecskeméten öltötte magára a mezt, melyről már elmaradtak a japán írásjelek. Nem mulasztja el megjegyezni, a magyar csapatoknál jellemző edzésmunka sokkal komplexebb, mint a hazája edzői által otthon dirigált tréningek. Egy markáns különbségre azonban már kezdetben felfigyelt... Úgy látja, Európában a trénereknek jobban nyomon kell követniük játékosaik felkészülését, rendszeresen kontrollálni kell, hogy a sportolók valóban maradéktalanul elvégezték a feladatukat az edzésen.

– Hivatásom, mely mondhatni, az egyetlen hobbim, olyan mértékben meghatározza a napjaimat, hogy szinte csak az étkezésre és az alvásra jut időm – folytatta a 43-as mez tulajdonosa. – Ha tehetem, egy kevés időt mindennap szánok a japán nyelvű kézilabdablogomnak, mellyel a célom, hogy a sportág szigetországbéli szerelmeseit megismertessem az európai edzésmunkával, a felkészüléssel és a leírhatatlanul lelkes magyar közönséggel. Az utóbbi számomra hatalmas élményt nyújt, mivel hazámban nem tapasztalok olyan elemi erővel feltörő, szenvedélyes szurkolást.

[REKLAM]

A japán sportoló nem is mulasztja el, hogy a meccs végén, otthoni szokás szerint, fejet hajtson a nyíregyházi szurkolók előtt. Ugyan a hatalmas távolság miatt jellemzően évente csak ritkán tud hazalátogatni, az otthon töltött időt is arra használja fel, hogy gyerekeket tanítson kézizni. Bár ez a sportág közel sem tartozik a legnépszerűbbek közé Japánban, Mekaru Atsushi mégis tisztában van vele, a lenyűgöző szorgalmukról ismert ifjú honfitársai mind gazdagodnak az ő magyarországi tapasztalatai révén. Álma, hogy a 2020-as olimpiai játékok során, melynek Tokió ad otthont, tagja lehessen a japán keretnek. Aktív játékos karrierjét követően pedig nagyon szeretne edzőként dolgozni akár otthon, akár a komoly kézilabdás ambíciókat dédelgető Katarban.

Szurkolói társaságát a meccseket követően is keresi, úgy az interneten, mint a városban az edzésről jövet vagy menet sétálva. Büszkén számol be arról, hatalmas megtiszteltetésnek vette, hogy Balmazújvárosban naponta invitálták egy kézfogásra, közös fotóra a sportbarátok. Reméli, Nyíregyházán is hamarosan „ez vár majd rá”.

Szabolcsi Richárd