„Dicsőség a nagy álmodó emlékének!” 120 éve leplezték le Bessenyei szobrát 2.

„Dicsőség a nagy álmodó emlékének!” 120 éve leplezték le Bessenyei szobrát 2.
Amiről az utcák mesélnek...

A vármegye első köztéri szobrának leleplezésére lobogódíszbe öltözött város fogadta a vármegyék küldötteit, az országos kulturális egyletek képviselőit, a helyi notabilitásokat, valamint a királyi utasításra megjelent, teljes díszbe öltözött négy királyi testőrt, közöttük Schlichter Gyulát, a Júlia malom építtetőjét.

Az ünnepség vármegyei díszközgyűléssel vette kezdetét, amelyet Feilitzsch Berthold főispán nyitott meg. Beszédét így fejezte be: „Szülővármegyéje nyújtja most az ércben megörökített költő szelleme felé az ókor leginkább becsült jutalmát: a babért”. Ezt követően a közgyűlés tagjai is a szoborhoz vonultak, ahol elsőként Mikecz János alispán ismertette a szoborállítás történetét. A lepel lehullását követően „kalap- és kendőlobogással, éljenzéssel és tapssal üdvözölték irodalmunk e jeles úttörőjének szobrát, kinek alakja mindig emlékünkbe fogja hozni a magyar érzés örök emlékű fellobbanásának és küzdelmeinek történetét”. Leffler Sámuel ünnepi szónoklatában méltatta Bessenyei munkásságát, majd felhangzott az ódapályázat nyertes alkotása, amelyet maga a költő, Sajó Sándor adott elő. A koszorúzások során Beöthy Zsolt az Akadémia és a Kisfaludy Társaság koszorúját helyezte el, aki rövid beszédét a címben leírt mondattal fejezte be. Ezt követően átadták a vármegyei múzeumot és könyvtárat is, majd a Koronában lakoma és a színházban a debreceni színtársulat előadása zárta a napot.

A Pesti Hírlap tudósítója így mutatta be az alkotást: „Kallós Bessenyei alakját Mária Terézia korabeli testőri ruhában, álló helyzetben ábrázolja, amint állát tenyerébe mélyesztve költői gondolataiba merül. A testőrpoéta komoly arcához pompásan illik a paróka s a gazdagon sújtásozott jelmez. Hanyagul alácsüngő kardja és tarsolya világosan jelzi, hogy a szobormű a poétát ábrázolja, nem a katonát”. Bessenyei ércbe öntött alakját Kallós Ede jóváhagyásával, 1928-ban áthelyezték a mai helyére, az akkori Dessewffy térre, amely 1952-tõl a testőríró nevét viseli. Eredeti helyén a Hősök szobra áll.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)