– Isten hozott itthon. A Bem iskolában nevelkedtél, milyen érzés volt belépni a tornaterembe?

– Mindig nagy élmény itthon játszani. Ez az egyetlen olyan hely, ahol jobban izgulok, mint bárhol máshol, az EB-n nem voltam ilyen izgatott! Jó volt itt lenni, mivel sok ismerősöm, édesanyámék kijöttek, persze, hogy más érzés volt, mint egy sima bajnoki. Ilyenkor mindig lepereg előttem, hogy itt kezdtem el röplabdázni, majd a Vasvári gimnáziumban folytattam a sportot, aztán jött az NRK. Nagyon szép évek voltak.

– Ha valaki akkor azt mondja, hogy pár év múlva EB döntőben szerepelhetsz, mit szóltál volna?

– Furcsán néztem volna rá, soha nem gondoltam, hogy idáig eljutok. Szerencsére olyan edzőktől tanultam, akik lehetővé tették, hogy ez valóra váljon. Ott voltam, nagyon nagy élmény volt, és remélem, még több ilyennek a részese lehetek.

– Nem akármilyen nyár van a hátad mögött…

– Valóban, nagyon fárasztó volt, de gyorsan ment az idő. Az, hogy megnyertük az Európa-ligát, óriási élmény. Előbb ötezer ember előtt játszhattunk Törökországban, majd az EB döntőben legyőztük Azerbajdzsánt, így megérte a sok munka. Igazi örömjáték volt az Európa-bajnokság.

– Azóta viszont a figyelem középpontjába kerültetek. Más lett a röplabda megítélése is hazánkban?

– Más, és nagyon örülünk neki. Fejlődik a sportág, a Magyar Röplabda Szövetség pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a válogatott további sikereket érhessen el. Évek óta együtt készülünk a kerettel, van még bennünk néhány jó eredmény...

Dankó László