Csépány Jenő, a kormányzói kézirattal kitüntetett fényképész

Csépány Jenő, a kormányzói kézirattal kitüntetett fényképész
Csépány Jenő, a kormányzói kézirattal kitüntetett fényképész

A két világháború közötti nyíregyházi fényképészek közül az egyik legjobban hangzó név Csépány Jenőé volt, aki éppen száz évvel ezelőtt, 1921 januárjában értesítette egy hirdetésben a „nagyérdemű közönséget”, hogy „a Royal szálló felett levő fényképészeti műtermet átvettem, azt modernül, minden igényeknek megfelelően berendeztem”.

A mai Hősök terén található, előbb Royal, majd Bristol, végül Béke néven üzemelő szálló tetőterében kialakított műterem tetővilágítással rendelkezett és a legmodernebb műtermek közé tartozott. Már Csépány előtt is voltak bérlői, de igazán csak õ tudott itt hosszabb ideig berendezkedni. Az iparengedélyt 1920-ban váltotta ki, és korai haláláig, 1933-ig itt tevékenykedett. Szintén a hirdetésekből ismert kínálata is: menyasszonyi, gyermek, csoport- és tájfelvételeket, valamint nagyításokat, pasztell, bróm és olajképeket lehetett megrendelni tőle. Kérésre a családok otthonaiba is kiszállt. Műtermébe 1924-ben egy 4000 gyertyafényű reflektort is beszerzett, amely akár éjjeli felvételeket is lehetővé tett.

A műtermi felvételek mellett több városi eseményről készített riportfotókat. A Nyírvidéknek is dolgozott, kár, hogy az újság egyáltalán nem közölt fotókat, azokat csak a kiválasztott üzletek kirakataiban lehetett megtekinteni. A helyi lap mellett fővárosi lapoknak is készített felvételeket, amelyeket a Színházi Életben, a Magyarságban és a Képes Sport című lapokban lehet felfedezni.

Fotóriporterként jelen volt azon az eseményen is, amikor 1924. november 5-én Horthy Miklós kormányzó beiktatta abapusztai (ma Balkány városrésze) vitézi birtokába Reviczky László tábornokot, a Szabolcsvár­megyei Vitézi Szék kapitányát. Az ünnepi események után negyedórával már ott tisztelgett a kormányzó előtt a róla készült fényképpel, amiért pár nappal később Horthy első szárnysegéde egy levélben tudatta Csé­pánnyal, hogy a képek „művészi kiviteléért a legmagasabb megelégedését” fejezte ki Őfőméltósága, amire õ később többször is büszkén hivatkozott.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)