A Bessenyei Kör 1898-as megalakulását követően jelentős hatást gyakorolt a város szellemi, kulturális és művészeti életére. A kör által szervezett hangversenyek sorából kiemelkedik Bartók Béla 1934. január 10-én adott koncertje a Korona Szálló nagytermében. A Nyírvidék így harangozta be Bartók művészetét: „Nemcsak az igazi magyar műzene megteremtése, a népi lélekig visszanyúló ősi erő az, ami muzsikáját jellegzetessé, érdekessé és költőivé finomítja, hanem az a népi lélekből sarjadó, európai lelkiségig emelkedő magasztos zenei pompa és rendkívüliség, amely a ma kifinomult emberének a belső mélységekig ható analízisében tűnik ki, teszi a bartóki zenét egyedülállóvá és hatásában szinte dermesztő szépségűvé”. A koncerten Bartók Zathureczky Ede hegedűművésszel együtt lépett fel. „Mind a kettő ma már világmárka, s Nyíregyháza csak hálás lehet, hogy Bartók és Zathureczky megtisztelik a várost látogatásukkal”.
A hangversenyen a következő darabokat tűzték műsorra: 1. Brahms: A-dúr szonáta. Allegro amabile, Andante tranquillo, Allegretto grazioso. 2. Bartók: a, 15 magyar parasztdalból ballada és régi magyar táncok b, I. Rondo c, Este a székelyeknél d, Medvetánc e, Allegro barbaro. 3. Bartók: a, I. rapszódia hegedűre és zongorára. b, Bartók-Gertler Ede: Szonatina hegedűre és zongorára. 4. Beethoven: Kreutzer szonáta. A koncertről tudósító kiemeli, hogy Bartók művészetét sokáig nem értették meg, mert az „a hagyományoktól elszakadva száz évet ugrott át”. És amíg „az ő zsenialitása átélte mind a száz évet, de mi itt maradtunk, s legfeljebb kullogunk utána”. Megállapítja továbbá, hogy „úgy játszott, mintha dirigált volna, s a zongora orkeszterré vált keze alatt. Már az első leütött akkorddal elbűvölte a hallgatóságot, hogy egész este fogva tartsa. A művekben kiaknázatlan szépség nem maradt.”
E nevezetes hangversenyt 1970 óta emléktábla örökíti meg a Korona Szálló falán.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész,
www.emlekjelek.hu)