„Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad…” – In memoriam Dr. Szűcs Imre

„Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad…” – In memoriam Dr. Szűcs Imre

Gyászol Szabolcs-Szatmár-Bereg megye könyvtáros és kultúrabarát  közössége. Életének 87. évében, 2021. április 7-én elhunyt Dr. Szűcs Imre, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi  Könyvtár nyugalmazott igazgatója.

Könyvtárosi pályafutását 1983-ban  a Megyei Könyvtárban kezdte, ahol 1992-ig könyvtárigazgatóként szolgálta a megye könyvtárügyét. Oly nehéz korszakban volt a korszerű könyvtárak és szolgáltatások kialakításának lelkes, elkötelezett , sikeres  vezetője és szervezője, amikor szerény költségvetési , valamint  hiányos tárgyi –technikai feltételek álltak rendelkezésre. Igazgatása alatt az intézményt nyitottság, jó munkahelyi légkör,  összetartó kollektíva,  önálló , kreatív munkavégzés jellemezte. A könyvtárban töltött közel egy évtized alatt gyakran volt házigazdája, közreműködője, felelős szervezője ünnepségeknek , konferenciáknak, könyves rendezvényeknek, kiállításoknak.  Közismert írókkal, költőkkel , művészekkel, a könyvtárügy felelős vezetőivel  alakított ki  korrekt, gyümölcsöző kapcsolatot. Elkötelezett lokálpatriotaként szívügyének, küldetésének tekintette a kultúra értékteremtő-, értékközvetítő és továbbhagyományozó szerepének régiónkbeli, országos,  határontúli, valamint nemzetközi erősítését. A megyénkből elszármazottakkal való kapcsolattartást fontosnak tartotta, ezért könyvtáros  kollégáival karöltve rendszeresen találkozott a budapesti székhelyű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Baráti Társaság  tagjaival. Kölcsönös látogatásokkal is megerősített együttműködés kötötte Kárpátalja és Lipcse kulturális vezetőihez, szakembereihez. 

Jó tollú és írni szerető ember volt. Kedvenc kutatási területe volt a nyírségi tanyavilág, valamint annak oktatási helyzete. Doktori disszertációját is e témában védte meg 1985-ben, Az oktatásügy feltételeinek változása a nyírségi tanyákon (1960-1975) címmel. Hat önálló kötete jelent meg nyomtatásban, melyek jó része szülőfalujához , Szakolyhoz kötődik. A Sorsok és emlékek c. 2012-ben megjelent kötete családi és személyes történésekről, sorsokról, sokatmondó emlékekről, tanulságos eseményekről szól, mintegy  időtálló szellemi hagyatékként szolgál. Kéziratban hagyományozta az utókorra szép lírai ajánlásával a magyar költők verseit, egy amerikai utazásról szóló jegyzeteit, valamint a nyíregyházi MEZŐGÉP történetét. Számtalan cikke jelent meg a Szabolcs-Szatmári Szemlében, a Pedagógiai Műhelyben, a Kultúra és Közösségben, a Szabolcs-Szatmár megyei Könyvtári Híradóban. Könyvismertetései a Kelet-Magyarország c. napilapban és a Könyvtáros c. szakmai folyóiratban jelentek meg. A könyvtárban megjelent több tucat kiadvány szerkesztése, kiadása is fémjelzi a nevét. Odaadó és eredményes munkásságának elismeréséül számos kitüntetésben részesült, közülük is kiemelkedik:  „Ámos Imre” emlékplakett (1978), Munka Érdemrend arany fokozat (1979) , Pro Civitatae emlékérem (2000) , Szakoly község díszpolgára (2012)  

A megérdemelt pihenés idején is igyekezett megőrizni szellemi frissességét, lépést tartott az aktuális történésekkel, pénzügyi tanácsadóként a vállalkozói létet is kipróbálta. Ha egészségi állapota engedte részt vett a város és a könyvtár  kulturális rendezvényein, a könyvtárosok szakmai egyesületének programjain.

Aktív tagja volt a  Móricz Zsigmond Kulturális Egyesületnek és  a Váci Mihály Társaság Kulturális Egyesületnek is. Derűjével, humorával emlékezetessé tette  közös kirándulásainkat a Magyar Nyelv Múzeumába, Leányfalura, Prügyre, Tiszadobra, Kassára. A kisrozvágyi Ratkó-emléktábla avatás lelkes támogatója,   a Móricz Zsigmond- és a Váci Mihály emléknapok rendszeres  résztvevője, a Móricz Zsigmond Olvasókör értő , aktív tagja volt. 2012-ben az  Alkotó tagtársak c. sorozatunkban sokoldalú személyiségét ismerhette meg az érdeklődő közönség.

Imre emberi kvalitásai is kiválóak voltak. A könyvtáros kollégák és tagtársaink körében is nagy tisztelet és szeretet övezte. Humanizmusa, intelligenciája, szerénysége,  nagy munkabírása,  kitartása, precizitása , értő figyelme, kedvessége példaadó volt számunkra.  Közös ügyeinket felelősen képviselő értelmiségi volt, aki idegenhez, ismerőshöz, baráthoz egyaránt közvetlen volt. 

Dr. Szűcs Imrét  életszeretete, optimizmusa, derűje betegsége idején sem hagyta el. Kertészkedett, fáradhatatlanul dolgozott utolsó,  Hagyományápolás. Szakolyi Napok és Nemzetközi Kukoricafesztivál című könyvén, melyet  halála előtti napon felesége jóvoltából a kórházi betegágyán még könnyes szemmel láthatott …Ám életének lapjai másnap már végleg bezárultak.

Halálával egy igaz, hivatástudattal végzett, tartalmas életút ért véget. Dosztojevszkij szép gondolatával  azonosulva valljuk : „Az igaz ember eltávozik, de a fénye megmarad”.  Munkásságának és személyiségének emlékét,  bölcs tanácsait, szívének jóságos rezdüléseit, mosolygós, mindig barátságos  arcát örökké a szívünkben őrizzük. 

Nyugodj békében tisztelt Igazgató  Úr, kedves Imre! Legyen számodra könnyű a föld! 

 

Volt könyvtáros munkatársai és egyesületi tagtársai nevében,

Dr. Bihari Albertné

ny. főkönyvtáros

a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület alapitó titkára