Az első ötéves terv egyik eredménye: dohányfermentáló Nyíregyházán

Az első ötéves terv egyik eredménye: dohányfermentáló Nyíregyházán
Az első ötéves terv egyik eredménye: dohányfermentáló Nyíregyházán

A Nyírség dohánytermesztés szempontjából hazánk egyik legfontosabb tájegysége. Egy 1943-ban készült jelentés szerint Szabolcs vármegye adta az ország dohánytermelésének harmadát. Nyíregyházán működött az egyik beváltóhivatal, amelyet 1864-ben állítottak fel, sőt 1890-ben dohánybeváltási felügyelőséget is kapott a város. Az 1944. szeptember 6-i bombatámadás során a dohánybeváltó épületei megsemmisültek, a fermen­táló­gép is használhatatlanná vált.

A munkanélküli asszonyok kérésére a Kommunista Párt a női munkanélküliség problémáját igyekezett megoldani, amikor 1947-ben elhatározta a dohányfermentáló felépítését. Az új épület alapkövét 1949. május 12-én, mintegy 1500 ember jelenlétében tették le. Az ünneplő sokaság közben Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártját és a Népfrontot éltette. A helyi újság „Európa legmodernebb dohányfermentáló üzemeként” harangozta be azt a gyárat, amelyet a három-, majd ötéves terv eredményeként emeltek dolgos kezek. Így hetven évvel ezelőtt, a vasútállomás új felvételi épülete mellett egy új üzemmel is gazdagodott a város.

Az építés közben sorra jelentek meg azok a tudósítások, amelyek a munkások szocialista munkamoráljáról szóltak. Pozsonyi Zoltán kőműves például a falazási munkálatoknál 575,5 százalékos túlteljesítést ért el. Pozsonyiról azt is közölte egy országos lap, hogy a Szovjetunióban dolgozott évekig, a sztahanovisták tanítványaként sajátította el azt az új módszert, amely hatékonyabbá tette munkáját. Egy vasbetonszerelő azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy kalapács helyett egy maga szerkesztette egyengetőgéppel egyenesítette ki a szegeket, 75 százalékkal emelte ezzel teljesítményét. A szovjet minta nyomán alkalmazott betonkeverő gépek pedig szintén a termelékenységet szolgálták.

A munkálatokat végző Sajószentpéteri Magasépítési Vállalat munkavezetője büszkén osztotta meg tapasztalatait: „Miért ne lenne jókedvünk, mikor mindenütt csak építünk?! Soha nem volt ilyen dolga egy kőművesnek. Látjuk, hogy épül, szépül országunk és minden kincsnél többel ér a munkáskéz”.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)