Ápolják a beteg gyerekek lelkét a kórházi önkéntesek
Állatkertben dolgozni, menhelyen kutyákat sétáltatni, fesztiválon bulizókat tájékoztatni, vagy éppen beteg kisgyerekek arcára mosolyt varázsolni. Aki már kipróbálta bármelyiket is, vallja: szuper. Leírhatatlan. Megfogalmazhatatlan élmény. (Megjelent a Nyíregyházi Napló 2018.10.05-i számában).
Aggodalom és tehetetlenség – ezt érzik a szülők, ha a korábban mozgékony gyermekük hosszabb-rövidebb időre kórházba kerül. Az ottani kezelés a kicsik és a felnőttek számára is hatalmas stresszt jelent, amelyet azonban lehet és kell enyhíteni: játékkal, zenével, bábbal, jó szóval, vagy csak egy mosollyal. Teszi ezt egy csapatnyi csodatevő a nyíregyházi Jósa András Oktatókórházban is, ha kell reggel vagy este, munka előtt, munka után, télen vagy nyáron, kimerülten vagy éppen nehéz élethelyzetükben, a Mosolygó Kórház Alapítvány önkénteseiként...
Szobáról szobára, ágytól ágyig
A Mosolygó Kórház Alapítvány fő célja a kórházban fekvő gyermekek felvidítása, kreatív szórakoztatása annak érdekében, hogy megkönnyítsék felépülésüket, és a kicsik gyógyulásukat követően maradandó szép élményekkel is megpakolva távozzanak haza. Ezen napról napra, hétről hétre lelkes önkéntesek dolgoznak, akik folyamatosan, szobáról szobára, ágytól ágyig haladva látogatják a kórházban fekvő gyermekeket.
„Jó érezni, hogy szükség van rám”
Ismerős által kerültem az alapítványhoz. Nem volt éppen munkám. Kerestem állást, és közben elveszettnek éreztem magam. Aztán amikor elkezdtem járni a foglalkozásokra, olyan jó érzés volt tudni, hogy végre valahol szükség van rám. Mindig is tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Szeretni és adni ebben a helyzetben, az egy csoda. Nagyon sokat kaptam, adtam, tanultam. Minden ilyen foglalkozás egy élmény. Látni a gyerekek mosolyát, az szívmelegítő, ettől több nem kell az életben. Hogy meddig fogom még csinálni? Aki elhívatásnak érzi, és szívvel-lélekkel csinálja, az örökké
– hangsúlyozta Nagy Hajnalka Margit.
Többféle foglalkozást tartunk a beteg gyerekeknek, van, hogy mesét olvasunk, bábozunk, zenélünk, énekelünk, vagy éppen társasozunk, de olyan is előfordult már, hogy a beszélgetést igényelték.
– ismertette működésüket Kelemen Anett, a Mosolygó Kórház Alapítvány nyíregyházi koordinátora.
7 éve vagyok már az alapítvány önkéntese, nem egyszer előfordult, hogy a szülőknek, nagyszülőknek is kellett egy kis megnyugtatás. A gyerekosztály minden részére el szoktunk jutni: a gyerekrehabilitációra, a -sebészetre, a -belgyógyászatra és a kisded-csecsemőre. Egy foglalkozás másfél órát vesz igénybe, de szinte mindig kicsúszunk az időből. Van, hogy 2-3-4 órán keresztül is járjuk a kórházi szobákat. Bár sokféle betegséggel találkozunk, de mi sosem sajnáljuk a gyerekeket, pontosabban nem sajnálhatjuk. A célunk az, hogy mosolyt varázsoljunk, és feledtessük el a problémáikat.
A gyerekek mindig hálásak
Egyik napról a másikra munkanélküli lettem. Szociálpedagógia szakon végeztem, de ebben sajnos nem tudtam elhelyezkedni.
– vette át a szót Bányász Kata.
Egyszer aztán rábukkantam a Mosolygó Kórház Alapítvány felhívására, hogy önkénteseket keresnek és nagyon megörültem, mert tudtam, pont ez kell nekem. Azóta már eltelt öt év, túl vagyok több tucatnyi emlékezetes látogatáson. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a gyerekrehabilitációs osztályon önkénteskedhetem, ahol bár vannak állami gondozott és sérült gyerekek, de velük különleges élmény dolgozni, és hihetetlen, hogy mennyire hálásak tudnak lenni.
„Segítek, mert a szívem csücskei”
Úgy volt, hogy én is aktívan részt veszek az alapítvány munkájában és járni fogok a gyerekekhez, de sajnos nem volt rá időm. Nagyon fontos feladat, amit az önkéntesek csinálnak a kórházban. Én is pedagógus vagyok, a szívem csücske a gyerek. Szerettem volna nekik segíteni, ezért mindig, ahol éppen aktuálisan dolgoztam, ott próbáltam a kollégákat bevonni azzal, hogy támogassák az alapítványt. A gyerekek az apróságoknak is örülnek, az önkéntesek pedig csodát tudnak tenni egy csomagolópapírral, színes ceruzákkal, ollóval, vagy csak néhány krepp-papírral.
– hangsúlyozta Pataki Éva.
Vannak nehéz pillanatok
Én már ott ragadtam a rehabilitációs osztályon, de nem is mennék át sehová. Öt év alatt mindenkit ismerek és bár tudom, hogy ezek a gyerekek betegségükből adódóan egy következő foglalkozáson valószínűleg már nem fognak emlékezni rám, de érzem, hogy sokat jelent nekik, ha mellettük vagyok. Vannak nehéz pillanatok is. Mikor belépek az osztály ajtaján és azzal fogadnak, hogy az egyik kisgyerek meghalt. Ilyenkor abból töltekezem, hogy egy másik „gyerek” mára pedig már önkéntes lett és jár velem az osztályra.
Folyamatosan várják az önkénteseket
Ha szeretnél Te is egy-egy órára mosolyt varázsolni a beteg gyermekek arcára, hozzásegítve őket a mielőbbi gyógyuláshoz, jelentkezz önkéntesnek. A kis betegek Rád is várnak! Bővebb tájékoztatásért keresd a nyíregyházi koordinátort: Kelemen Anett, mosolygokorhaznyh@gmail.com. Telefon: 36-20/331-9030.
Továbbá szeretettel fogadnak ollót, színes papírt, krepp-papírt, filceket, játékokat stb.
(Szerző: Bruszel Dóra)