Amiről az utcák mesélnek... Az Arany János „sugárút” 3.
Az épületeket az ÉM Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat (SZÁÉV) dolgozói, Almási László és Sándor Péter építésvezetők irányításával építették. Kezdetben az építkezések csak a foghíjak beépítésére szorítkoztak, később a földszintes házak mindegyikét szanálták és lebontották.
Elsősorban négyszintes lakóépületek épültek, ezek sorát törte meg az Ér-patak partján épült 5+1 szintes hangsúlyos épület (képünkön). Az utca mindkét oldalán felépített, a pagodák hangulatát idéző épületeknek Paulinyi Zoltán volt az építésze és Scholtz Béla a statikusa. A korabeli leírás szerint „az épület kétszekciós, kétfogatú, 16 db kétszobás lakással, a hatodik szinten elhelyezett mosókonyha részleggel, személyfelvonókkal, a földszinten cukrászdával, önkiszolgáló illatszerbolttal és önkiválasztó Röltex-bolttal”.
Az építkezésekkel párhuzamosan gondoskodtak a közvilágításról és az utak kiépítéséről is. 1964-ben a Jósa András utcától a Szamuely térig kétkarú, ostornyeles, higanygőzös lámpatesteket szereltek fel. Ugyanekkor a környező utcákban is korszerű, vasbeton oszlopos kandeláberes közvilágítást építettek ki. Az utakat és a járdákat eleinte csak ideiglenesnek szánták, véglegesítésükre csak a közművek, majd a gázvezetékek lefektetését követően kerülhetett sor. Ez 1968 augusztusában történt meg: „A KMP Közúti Építő Vállalat munkásai kétszer hétméteres korszerű utat építenek, melynek közepén zöld sáv húzódik végig”.
1968-ra megszületett tehát az új városkapu, de az eredeti terv, amely a megyei kórházig vitte volna ezt az utat, nem valósult meg. Ahogyan az a jóslat sem vált valóra, hogy a vasútállomástól ezen az úton közelítik majd meg a városközpontot: továbbra is a Vasúti, a mai Széchenyi utca maradt meghatározó. Az utca kialakítása és az itt lezajlott építkezés mégis nagy jelentőségű, hiszen ahogyan ezt Margócsy József megfogalmazta, ez volt „a nyíregyházi »korszerű« városrendezés első nagyobb szabású, végrehajtott lépése”.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)