Ha a közelgő nemzeti ünnepünk alkalmából az Északi temetőbe visz az utunk, akkor az 1848-as sírkertben álljunk meg néhány gondolat erejéig Szénfy Gyula síremléke előtt is. Szénfy Gusztáv testvéréről van szó, aki a nyíregyházi zeneoktatás és zenei élet szervezése terén szerzett elévülhetetlen érdemeket.

Szénfy Gyula 1823. február 17-én született Nyíregyházán. Evangélikus tanító édesapja neki is, akárcsak a bátyjának, jogi pályát szánt, így szerzett ügyvédi oklevelet 1846-ban Eperjesen. Az ügyvéd fiatalember 1848-ban a haza szolgálatára jelentkezett: a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóalj őrmestereként részt vett a Jellasics elleni harcokban. Később más alakulatokat is erősített, a nekrológja szerint 13 ütközetben vett részt. A világosi fegyverletétel után családi nevelőként húzta meg magát Nógrád megyei ismerőseinél.

A zene hozzá is közel állt, gyermekkorában a zongorázást „virtuozitásig vitte”. Az 1850-es években zeneszerzéssel is foglalkozott, kompozícióinak az elbukott szabadság volt a központi témája. Az ekkoriban már országszerte ismert Gusztáv testvére szerzeményeit zongorára írta át. 1861-tõl már csak a zene töltötte ki életét. Édesapja nyomdokain haladva az evangélikus egyházban vállalt tanítói állást, de mint zeneoktató teljesedett ki igazán és „e tekintetben messze földön elismert hírnévnek örvendett”. Tanítványainak rövid idő alatt sikerült elsajátítaniuk a zongoraművészet alapjait, tudásukról vizsgákon tettek bizonyságot. Egy ilyen vizsgaelőadás után, 1880-ban állapították meg, hogy „Szénfy igen jó mester, s tanítványai nagy előszeretettel és ügyes, könnyed felfogással bírják előadni a betanult darabokat”. Számos jótékony célú hangversenyt szervezett, amelyeken gyakran előadóként is fellépett. Az 1864-ben megalakult Nyíregyházi Dalár-Egyletnek a főkarvezetője volt.

1896. október 12-én hunyt el. Az evangélikus elemi iskolában ravatalozták fel, majd a vasúti temetőben helyezték örök nyugalomra. Dr. Fazekas Árpád javaslatára a síremlékét 1990-ben áthelyezték az Északi temetőbe, megvetve ezzel a ’48-as sírkert alapjait.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)