Amiről az utcák mesélnek – Nyíregyháza „országos hírű főrabbija” (1. rész)

Amiről az utcák mesélnek – Nyíregyháza „országos hírű főrabbija” (1. rész)
1909. április 20-án iktatták be dr. Bernstein Béla főrabbit hivatalába.

Dicsőségesen vonult be nemcsak a zsidó hitközség, hanem a városunk történetébe is az a 110 évvel ezelőtti nap, amikor dr. Bernstein Béla főrabbit beiktatták hivatalába. Pedig 1909. április 20-án még nem tett le semmit sem a hitközség, sem a város asztalára. (Megjelent a Nyíregyházi Napló április 5-ei számában.)

1908 novemberében is csak egy próbaszónoklat erejéig jelent meg a városban, amit hosszas gondolkodás és tárgyalások után fogadott el, hiszen Szombathely zsidósága is megbecsülte őt és elismerte munkásságát. Azon az őszi napon azonban mindenkit meggyőzött és a későbbi választáson egységesen sorakozott fel mellé az addig megosztott és pártoskodó helyi Statusquo Izraelita Hitközség is, amely ezzel a döntésével a Friedmann Károly 1905 decemberében bekövetkezett halála óta üresen álló pozíciót töltötte be.

A hitközség küldöttsége Rakamazig ment új főrabbija elé, hogy együtt tegyék meg a hátralévő utat. A vasútállomáson pedig dr. Rosenberg Emil hitközségi elnök után Májerszky Béla polgármester köszöntötte, majd a város díszhintaja vitte a fellobogózott vasúti úton új szolgálati helyére, a Szarvas utcai zsinagógába. Diadalkapun át érkezett meg a templomhoz, ahol egy szép beszéd kíséretében átadták neki annak kulcsait. Az ünnepség a Szózat eléneklésével kezdődött, majd egy imát követően Ádler Illés budapesti főrabbi mondott beik­ta­tó­beszédet, mely után az új főrabbi székfoglalója következett. Bernstein mindenekelőtt az Örökkévaló kegyelmének adott hálát, hogy e „nagy és tekintélyes hitközségnek” lehet papja, és híveinek is megköszönte a megválasztása során tanúsított magatartását, mely „fenséges ténye mindenkor életem egyik legszebb emléke” marad. Programadásában arra is kitért, hogy a hitközség lelki vezetése mellett „legjobb tehetségemmel kívánom szolgálni e nemes vármegye és város érdekét” is. Hittársainak társadalmi létét egy palotához hasonlította, melynek két pillére „a vallásosság és a hazaszeretet”. Ezért fog munkálkodni és erre buzdítja őket is. E gondolatokat megerősítve a templomi ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.

 

Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu