A díszterem 1892. szeptember 17-én, az iskola átadási ünnepségén telt meg először vendégekkel és élt át ünnepi pillanatokat. A város társadalma együtt örvendezett az egyházzal az új iskolaépületnek, amely akkoriban méreténél fogva is kiemelkedett a többi épület közül.

A kiváló díszítettség nagytermét így nemcsak a tanulóifjúság, hanem a város is igénybe vette, az hamarosan farsangi és egyéb alkalmi bálok színhelyéül is szolgált. Az egyház vezetőinek nagy megkönnyebbülésére ezek a zajos mulatságok a Korona szálló megépülte (1895) után már nagyrészt elkerülték a dísztermüket, de azért nem zárkóztak el teljesen a világi dolgoktól: pl. 1893-ban itt nyitotta meg tánciskoláját Alföldy Károly tánctanító, igaz, e célra a tornateremben biztosítottak helyet.

A díszterem elsősorban a saját tanulóifjúság, vagyis a Központi Elemi Iskola tanulóinak az igényeit szolgálta. Itt voltak számukra az évzáró vizsgák, előadások, valamint megemlékezések a hazafias és az egyházi ünnepekről. Az 1848-as forradalomra való emlékezést mindig a napján, március 15-én tartották. Az ünnepség templomi istentisztelettel kezdődött, majd a díszteremben műsorral folytatódott. Kiemelt ünnepnek számított október 31-e, a reformáció emléknapja, amelyet általában az egyházközség iskoláinak, intézményeinek és egyesületeinek a bevonásával ünnepeltek meg. A díszteremben tartottak előadásokat, gyermek-istentiszteleteket, vallásos esteket.

A tanulókból szerveződött a Vöröskereszt Egylet, amely 1932-ben színielőadást, 1937-ben a szegények felruházására színdarabbal egybekötött mesedélutánt, 1941-ben pedig műsoros délutánt rendezett. Szintén helyi tanulókból verbuválódott a 981. sz. Kovács István cserkészcsapat, amelynek apródjai itt tettek fogadalmat, s tartották táborzáró ünnepeiket. Már e csapat előtt is jártak cserkészek a teremben, amikor 1925. március 15-én az Erzsébet hadiárvaház Erzsébet királynéról elnevezett leánycserkészei műsoros délutánnal emlékeztek a nemzeti ünnepre.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)