Miután a város vezetői a villamos világítás mellett tették le a voksukat, és sikeresen lefolytatták a Ganz és Társa céggel a tárgyalásokat, hozzákezdtek az építkezésekhez. Az áramfejlesztő telep és a közvilágítási hálózat terveit Tomola Nándor, a Ganz gyár mérnöke és Szohor Pál adóügyi tanácsnok készítette el. Az élénkebb forgalmú helyeken 30–35 méterre, míg az utcákon 40–45 méterre egy-egy 16 gyertyafényű izzólámpa, míg a megyeháza és a városháza elé, valamint a Zöldség és a Széchenyi térre két darab 9 amperes, vagyis 1000 gyertyafényű ívlámpa elhelyezését tervezték.

A város az áramfejlesztő telep építési helyéül az Ér-patak és a Szt. Mihály (ma: Bethlen Gábor) utca kereszteződésénél lévő területet jelölte ki, amelyet a Kisvárda felé vezető vasútvonal határolt. Az építkezési munkálatok 1896 nyarán megkezdődtek és ezzel párhuzamosan a vezetéktartó oszlopok felállítása is megtörtént. Az 1897. január 17-én megjelenő Nyírvidék már arról tudósított, hogy a „kőkorszakbeli sötétség” véget ért: „a várva várt villamos fény kigyúlt tegnap este, szerte a város utcáin, intenzív, csalogató világosságával szokatlan érdeklődést keltve a legszélesebb körben”. A már régóta szolgálatban lévő 60 darab petróleumlámpa fényei kialudtak és átadták helyüket a modern villamos világításnak, amely 366 darab 16 gyertyafényű izzólámpával és 6 darab ívlámpával vette kezdetét. A pazar fényben úszó városnak úgy a laikusok, mint a szakemberek csodájára jártak.

A Ganz cég 1897 elején a vállalatot átadta a Nyíregyházi Villamossági Rt.-nek, amelynek elnökévé dr. Kovách Elek királyi közjegyzőt választották meg. Két évvel később a magánlakásokban berendezett égők száma már meghaladta a 3500-at, így újabb négy ívlámpa kihelyezésére került sor. Így borult fénybe a Hatzel tér, a törvényszék és a református templom előtti tér, valamint a Búza tér. 1910-ben megindult a villamosközlekedés is. A fejlődést csak az első világháború akasztotta meg, ekkor újra teret nyert a petróleumvilágítás, hogy aztán az 1920-as évektől végleg átadja helyét a villamos világításnak.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)