Amiről az utcák mesélnek... - Énekes János, a békesség és szeretet apostola 1.
Amikor valamelyik egyház szolgálattevőjéről olvasható méltatás a Nyírvidék hasábjain, a szerzők visszatérő fordulatként használják a „felekezeti béke hirdetője” kifejezést. Látva azonban az életutakat, kiderül, hogy ez nemcsak egy elcsépelt frázis, hanem a két világháború közötti időben jelenlévő valóság, az egyházak papjait jellemző tulajdonság.
Kiváló példa erre a 155 évvel ezelőtt, 1866. július 9-én, Egerben született Énekes János munkássága is. Pappá szentelését követően, 1888-tól a Heves megyei Boconádon volt előbb káplán, majd plébános. Négyévi törökszentmiklósi szolgálat után, Szmrecsányi Lajos egri érsek 1913-ban Nyíregyháza plébánosává nevezte ki. Szabolcs megyeszékhelyén eltöltött 23 esztendő során saját „egyházának naggyá tétele volt lelkesedést adó vezérlő gondolata”, de mindezt „olyan módszerrel és eszközökkel vitte keresztül, hogy ne érintsenek más érdekeket, ne bántson meg senkit”. Ezért amikor 1928-ban nyíregyházi plébánosságának 15., majd 1933-ban 20. jubileuma alkalmából köszöntötték, illetve 1936-ban, amikor szomorú szívvel búcsúztatták, ott volt mindegyik helyi egyház vezetője és elismerték a felekezetek közötti békéért tett törekvéseit.
Több vallásos egyesület alapítása, újjászervezése fűződik nevéhez. A karitász szolgálatára létrehozta a Missio-egyesületet, az értelmiségi férfiaknak a Credo egyesületet, felújította a katolikus legényegyletet és a Szent Gergely énekkart. Létrehozta továbbá a katolikus népszövetséget, hogy az „a pusztulással szemben igyekezzen azoknak az erkölcsi törvényeknek, amelyek Istentől valók s igy örök érvényűek, a társadalomban is érvényt szerezni”. Mint iskolaépítő, nevéhez fűződik a királyi katolikus gimnázium és az ehhez kapcsolódó Érseki Szent Imre fiúinternátus létesítése. Támogatta a hitvallásos elemi oktatást és az angolkisasszonyok letelepedését. Az iparostanonc iskolában működő Baross cserkészeknek a központi római katolikus iskolában biztosított otthont. A cserkészek zenekara szerenáddal köszöntötte pártfogójukat 1933-ban.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
