Amiről az utcák mesélnek... - Dr. Sarvay Tivadar születésének 130. évfordulójára

Amiről az utcák mesélnek... - Dr. Sarvay Tivadar születésének 130. évfordulójára
Amiről az utcák mesélnek... - Dr. Sarvay Tivadar születésének 130. évfordulójára

Sorozatunkban már több alkalommal mutattuk be a Jósa András Oktatókórház egykori kiváló orvosait. Ezúttal dr. Sarvay Tivadar születési évfordulója kínálta az alkalmat, hogy a panteon egy újabb életút rövid ismertetésével bővüljön.

A belgyógyászat főorvosa 1891. június 20-án született Kisvárdán. Az Evangélikus Főgimnázium tanulójaként tett érettségi vizsgálatot 1908-ban. „Mindnyájunkat hazafiságra neveltek, amely alatt az értendő, hogy a hazáért tanulni, dolgozni és ha szükséges, áldozatokat kell hozni” – vallotta egy beszédében volt iskolájáról 1956-ban. A budapesti orvostudományi egyetemen diplomázott 1913-ban, majd katonaorvosként részt vett az első világháborúban, az orosz és az olasz fronton igyekezett a sebesülteken segíteni. Ezután klinikai tanársegéd volt, majd németországi tanulmányúton gyarapította tudását. 1925-ben nevezték ki az Erzsébet közkórház belgyógyász főorvosának.

Sarvay az 1910-es évek során önállósult belgyógyászat élén olyan elődök örökségét vette át, mint dr. Ló­rencz Gyula, dr. Dohnál Jenő és dr. Mikecz Miklós. Dr. Jakó János szerint „széles látókörű, minden új iránt érdeklődő és fogékony, a lényeget hamar felismerő, nagy tudású, tapasztalt belgyógyász, aki maga volt a kiegyensúlyozott nyugalom és szakmai biztonság, aki a hibákra és tévedésekre is szelíden, mosolyogva figyelmeztetett”. Egyik fő témája a tuberkulózis volt, amelyről írt tanulmányokat és felvilágosító előadásokat is tartott a város középiskoláiban. Tanítványai révén, mint pl. dr. Mandula Sándor, dr. Vigváry László és dr. Kemény Lajos, hozzájárult a megyei tüdőbeteg-ellátás megteremtéséhez is.

1957 és 1959 között a kórház igazgatói tisztét is ellátta. 1961-ben vonult nyugalomba, de nem szakadt el az egészségügytől, haláláig gyógyító munkát végzett. 1972. április 22-én hunyt el. „Lelkiismeretes munkájával, emberi magatartásával nagy megbecsülést szerzett úgy magának, mint kórházunknak” – olvashatjuk egykori munkahelyének gyászjelentésében. Emléktábláját, Tóth Sándor szobrászművész alkotását 2001-ben leplezték le.

 

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)