Az 1890-es évektől Széchenyi István a tér névadója, hiszen a téren állt a legnagyobb magyarról elnevezett szálló is. 1930 márciusában, Horthy Miklós kormányzóvá választásának 10. évfordulóján a város képviselő-testülete ezt a teret találta a legméltóbbnak arra, hogy Horthyról nevezze el. A második világháborút követően Szabadság térre változtatták nevét, amelyet egészen 1980-ig viselt. Ekkor a város Lenin-szobrot állított fel a téren és az addigi Lenin tér elnevezése helyet cserélt a Szabadság terével. Mai elnevezését a rendszerváltozás idején kapta. A névadás azt az emlékművet idézi, amelyet 1934. szeptember 2-án lepleztek le a téren. Osváth Imre alkotásán a nemzeti lobogót ünnepek alkalmával felvonták, de egyébként a trianoni gyász jeléül félárbocra engedték. Az országzászló mellett a vasárnapi korzózások idején cserkészek is adtak díszőrséget. A második világháború befejezése után az emlékmű széttört magyar címerét Kossuth-címerré, a koronát pedig fél fogaskerékké faragtak át. Később teljesen lerombolták.

A tér egyik látványossága ma a Magyar huszár szobra. Györfi Sándor alkotása 1997 óta a nyíregyházi huszárok emlékét is őrzi és hirdeti. Az árnyas fák alatt érdemes átsétálni a tér túlsó oldalára is, ahol a város második világháborús áldozatainak az emlékműve található. Gyurcsek Ferenc alkotása hatalmas társadalmi összefogás eredményeként született meg. A törött kardot ábrázoló szomorú mementó egyik oldalán a csecsemőjét ösztönszerűen menekítő anya (Nyíri Madonna), a másik oldalán pedig az elalélt fiát gyámolító anya (Pietà) látható (képünkön). A közelgő Hősök napja alkalmából érdemes megállni az emlékmű előtt és egy gondolat erejéig felidézni a világháború 12 ezer nyíregyházi áldozatának emlékét.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész