A Samassa József egri érsek adományaként felépült templomot 1904. augusztus 20-án szentelték fel. Eredetileg négy oltárt helyeztek el benne. A főoltár (képünkön) a szentélyben, a fogadalmi kép alatt található. Törzse márványból készült, míg a fölépítményét szlavóniai tölgyből faragták.

A szentségháztól jobbra és balra lévő fülkékben szentek hársfából faragott szobrai láthatók, balról jobbra haladva: Szent Imre, Szent István, Szent Margit, Szent Jeromos, Szent László és Szent Erzsébet. Az oltár tetőszerű oromzatára pedig hat imádkozó angyalt helyeztek. A főoltár közepén, a diadalív fölött emelkedik az oltárképet helyettesítő feszület. Ez, mint ahogy az oltár többi szobra is, Kopits János jól sikerült alkotása. „A Megváltó alakja előre csüngő fejjel van ábrázolva. A szenvedéstől megtörten is szép, halavány arcát a két oldalt előre lógó hajfürtök gyöngén beárnyékolják, mintegy jelezve a halálnak a nagy szenvedőre ráborult árnyékát”.

Kopits alkotásai a kereszthajóban található oltárok Szűz Mária és Szent József szobrai is. Ezeken az oltárokon Stein János Gábor mahagónifára készült festményei hívják fel magukra a figyelmet. A kereszthajó déli apszisában elhelyezett Szűz Mária-oltárt két kép díszíti, az egyik témája az angyali üdvözlet, a másiké Krisztus siratása. A kereszthajó keleti apszisában lévő oltáron Szent Terézt, Szent Ambrust, Nagy Szent Bazilt, Szent Ágostont, Szent Bernátot és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festmények láthatók, valamint a szentségházon két imádkozó angyal.

Eredetileg a bejárattól jobbra található Szent sír kápolnába is helyeztek egy kőből faragott oltárt, azonban azt később eltávolították, a kápolnát pedig 2010-ben Lourdes-i barlanggá alakították át.

A ma is használatos szembemiséző oltár eredetileg az angolkisasszonyok egri kápolnájában töltötte be a főoltár szerepét. Az államosítás után házasságkötő termet alakítottak ki a kápolnában, az oltárt pedig 1958-ban Nyíregyházára szállították. Annak törzsét és asztalát a szentélyben, míg fölépítményét az oldalhajóban helyezték el.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)