Amiről az utcák mesélnek... - A Kállay-tölgy egyik nemes hajtása
Kállay Miklós 135 évvel ezelőtt, 1887. január 23-án született Nyíregyházán. 1898-tól előbb magán-, majd a következő évtől már rendes tanulója az Evangélikus Főgimnáziumnak.
Négy nyíregyházi tanév után, 1902 őszétől a budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnázium és a vele kapcsolatos Ferenc József Nevelőintézet diákja, itt lett „jelesen érett” 1906-ban. Külföldi tanulmányi évek után, 1910-ben a fővárosban szerzett államtudományi doktorátust. Hivatali pályáját Szabolcs vármegyében közigazgatási gyakornokként kezdte, majd Kisvárdán volt szolgabíró, Nagykállóban pedig 1920–22 között főszolgabíró.
1914-ben házasságot kötött dr. Kállay Rudolf kórházigazgató lányával, Kállay Helénnel. Otthonukat a Dessewffy (ma Bessenyei) téren található Kállay-házban rendezték be. Apja, Kállay András örökébe lépett, amikor Horthy Miklós kormányzó 1922-ben Szabolcs vármegye főispánjává nevezte ki. Hivatali ideje alatt épült fel a megyeháza Egyház utcai épülete és leplezték le Nyíregyháza, illetve a megye első világháborús hősi halottainak emlékét megörökítő alkotást is.
A nagy múlttal rendelkező Nyíregyházi Casino Egylet 1928-ban elnökévé választotta. Székfoglaló beszédében kifejtette, hogy az „igazi demokrácia” alapja a „kölcsönös megbecsülés és barátság”. Szerinte „ebbe a mentalitásba kell belekényszeríteni az egész város társadalmit”. Egykori alma máterében, az akkor már Kossuth nevét viselő evangélikus reálgimnáziumban 1929-ben megalapították a Nyíregyházi Öreg Diákok Szövetségét, amelynek egyik társelnökévé választották.
Főispáni hivatalát 1929. október 15-ig töltötte be, amikor a Bethlen-kormány kereskedelemügyi államtitkárává nevezték ki. Küldöttségek sora búcsúztatta. A Tiszántúli Automobil Club képviselői elnöküket is köszöntötték személyében, akiknek a következő választ adta: „a politikában is, mint az automobilizmus terén: legjobb az egyenes út”.
Szobrát, Gömbös László alkotását eredetileg a Kállay-ház előtti téren leplezték le 1994-ben, majd 2000-ben helyezték át a megyeháza elé.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
