A honvédségről szóló 1868. évi XLI. törvénycikk lehetővé tette a „magyar zászló alatt álló, magyar vezényszóra hallgató igazi magyar katona” megszületését. Nyíregyházát „környékének talajviszonyai elsőrangú huszárhelyőrséggé avatták”, így már a kezdetektől honvédek szállásadójává vált. Előbb magán- és bérelt házakba történt a beszállásolás, majd laktanyák épültek a városban.

A magyar honvédség létrejöttét követően ide vezényelték a magyar királyi szabolcsi 41. honvédzászlóaljat és a magyar királyi hajdúsági 15. lovasszázadot. A katonák köre 1874-ben a szatmári 14. lovasszázaddal bővült. Ekkoriban az eddig osztályokba sorolt lovasszázadokból tíz lovasezredet szerveztek. A két Nyíregyházán állomásozó lovasszázadot a kassai központú 5. honvéd lovasezred II. osztályába sorolták. 1875-ben a gyalogságot Kassára helyezték át, míg a huszárok részére a város átalakíttatta és kibővíttette a serház épületét, ami a város első igazi laktanyájának tekinthető.

A városnak már a Báthoryak idején, 1421-ben volt serháza, amelynek emlékét a róla elnevezett utca – egy rövid időszak kivételével, amikor Honvéd utcának nevezték – őrzi a mai napig. A mai Serház, Honvéd és Kert utcák által határolt területen lévő serház épületét és telkét használták fel az új kaszárnya felépítésére, amelynek terveit Horváth Gyula városi főmérnök készítette el. A laktanyát József főhercegről nevezték el. Az épület 1885-ben leégett, így azt Soukup Adolf tervei alapján 1886 novemberére újjáépítették. Négy évvel később, a szomszédos telek kisajátítását követően Barzó Mihály és Vojtovits Bertalan kivitelezésében tovább bővítették.

Honvédhuszáraink ebből a kaszárnyából indultak a frontra 1914-ben, s többé már nem is tértek vissza. Helyükre a háború végén egy tüzér pótüteg költözött, így a két világháború között tüzérlaktanyaként üzemelt. Az épületet majd a nagykörúti benzinkút építésekor bontották le. Emlékét őrzi még a Honvéd utca mellett a Laktanya tér elnevezése is.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)