A március 15-ei ünnepi programsorozat keretében koszorúkat helyeznek el a város 1848-as hőseinek emléket állító táblákon. Ezen emléktáblák sorában ott van a Benczúrok emlékét hirdető is, amelyet 2015-ben lepleztek le a Túróczy Zoltán Evangélikus Általános Iskola épületén. A táblán feltüntetett Miklós, János és Zsuzsanna közül most Benczúr Miklósra emlékezünk. (Megjelent a Nyíregyházi Napló március 14-ei számában.)

Benczúr Miklós 1821-ben született a Nógrád vármegyei Bánkon. A család 1827-ben költözött Nyíregyházá­ra, ahol az édesapa, Benczúr Sámuel lett az evangélikus gyülekezet lelkésze. Miklós Lőcsén volt gimnáziumi tanuló, majd az eperjesi kollégium diákja, végül Pesten szerzett ügyvédi diplomát. 1846-ban tért haza és nyitott ügyvédi irodát.

Mint a nemesek főjegyzője 1848. március 20-án, többedmagával egy beadványban fordult a város külső tanácsához, hogy a forradalom győzelmének tiszteletére a város rendezzen népünnepélyt. Áprilisban Kováts Ferenccel Pestre utaztak, hogy mint a város küldöttei köszönetet mondjanak Pestnek mindazért, amit az országért tett. A Nemzeti Múzeum előtt felsorakozó tömegnek egy olyan radikális beszédet mondott, amellyel kivívta a pesti közönség rokonszenvét. A kezdeményezésére októberben egy 16 fős vadászcsapatot szervezett a város Közbátorsági Választmánya, akik közül 10-en ott harcoltak a schwechati csatában. Benczúr Miklóst sebesülés is érte. 1849 áprilisától a Felső-Magyarország védelmére szervezett Védsereg szabolcsi osztályának kapitánya, júliusban honvéd őrnaggyá léptették elő és zászlóaljparancsnok lett.

A fegyverletételt követően külföldre menekült. 1851-ben tért haza, de elfogták és a nagyváradi börtönbe zárták. A családi legendárium szerint Zsuzsanna testvére az ifjú Ferenc József császár lábainál könyörögte ki szabadon bocsátását. 1854-ben szabadult és három évvel később feleségül vette Sulyán Erzsébetet. Eleinte más, majd 1858-tól a saját neve alatt folytatta ügyvédi pályáját. Az 1861. évi országgyûlésen a város képviselőjeként volt jelen. 1862. június 14-én hunyt el, a vasúti temetőbe temették.

Ilyés Gábor helytörténész

www.emlekjelek.hu