Amiről az utcák mesélnek... - A 115 évvel ezelőtt született Dienes István emlékére 1.

Amiről az utcák mesélnek... - A 115 évvel ezelőtt született Dienes István emlékére 1.
Amiről az utcák mesélnek... - A 115 évvel ezelőtt született Dienes István emlékére 1.

A városban található emlékjelek száma megközelíti a négyszázat. Ha ehhez hozzávesszük azt a közel száz, a leleplezési helyükön különböző okok miatt már nem látható emlékjelet, akkor megállapíthatjuk, hogy a mindenkori városvezetés, illetve a kezdeményező polgárok javaslatára kb. ötszáz olyan szobrot, emlékművet, emléktáblát, emlékoszlopot és kopjafát helyeztek el, amelyek többségében várostörténeti események, azokhoz kapcsolódó személyek, épületek emlékét őrzik.

Hála ezeknek az emlékjeleknek, a város olyan, mint egy színes történelemkönyv: jól olvasva feltárul a város múltjának sok-sok lapja, életre kelnek azok az emberek, akiknek a kezdeményezőkészsége, tűrése, tenni akarása és áldozatkészsége alakította, formálta a „szőke város” históriáját.

Az emlékjelek állításának kezdeményezése mellett olyan személyekre is szükség volt, akik a város történetének kiváló ismerőjeként, megfogalmazták azok feliratait. Ilyen volt Margócsy József, Fazekas Árpád és Dienes István is, „Nyíregyháza szerelmese”, aki száztizenöt évvel ezelőtt, 1906. március 4-én született. (Mivel Dienes életéről a sorozat korábbi részében már volt szó, így most az emléktáblák szövegét megfogalmazó tevékenységére fókuszálunk.)

A múzeum raktáraiban porosodó dobozok közül néhány az õ hagyatékát őrzi. Ezek kinyitásával valóságos kincsesbánya tárul a város története iránt érdeklődők számára. Kiderül pél­dául, hogy 1971 júniusában Csallány Géza, a Szabolcs-Szatmár megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetője egy levélben kérte fel Dienest hét felállítandó emléktábla szövegének a megfogalmazására. A felkérés szerint táblák elhelyezését tervezték a Szarvas és a Serház utcára azok nevének az eredetére utalva, a régi vendégfogadó helyére, a városházára egyet Inczédynek és egyet Móricznak, valamint egyet-egyet Benczi Gyula és Sipkay Barna emlékezetére. A tiszteletdíjat száz forintban állapította meg táblánként. Ezek közül csak az utolsó négy emléktábla valósult meg, bár a szöveg mindegyikre elkészült, mint pl. a képünkön látható Szarvas utcáé is.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)