Egy évvel ezelőtt hallhattuk és olvashattuk a szomorú hírt, hogy néhány héttel 86. születésnapja után, a szegedi klinikán elhunyt Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrász és éremművész.

A művész úrral 2003-ban találkoztam először. A Búza utcai műtermében fogadott, a készülő alkotások és a már elkészült szobrai társaságában. A városban található alkotásairól kértem és kaptam felvilágosítást. Szomorúan állapította meg, hogy egy ivókúton kívül még nincs köztéri szobra a városban. Ez azóta csak annyiban módosult, hogy 2008-ban felállították az Alma című alkotását, amelynek a gipszöntvénye a látogatásomkor a műtermének a jelentős részét elfoglalta.

Az utolsó találkozásunk 2012 januárjában volt, amikor a megyei könyvtárban az Éremkönyvét mutatta be Fekete Zoltán beszélgetőpartnereként. Számomra úgy tűnt, hogy ez volt a búcsúja a várostól. Akkor tudtam meg sok mindent az életéről.

Miskolcon született 1933-ban. Először színésznek készült. Major Tamás fel is vette a főiskolára, de előbb kérte, hogy érettségizzen le. Az érettségi után azonban a Képzőművészeti Főiskola festő szakára jelentkezett, ahol egy huszárvágással szobrász lett belőle. Pátzay Pál úgy vette át a szobrász szakra, hogy előtte még egy szobrot sem készített, még azt sem tudta, mi az a fejvas. Viszont a próbaalkotása annyira meggyőzte a tanszékvezetőt, hogy egyből a harmadik évfolyamon kezdhetett. A mesterei közül Kisfaludi Strobl Zsigmondot emelte ki. 1956-ban tagja lett a főiskola forradalmi bizottságának. E szerepe miatt nem vették fel a szülővárosában működő alkotótelepre, így került Szegedre, ahol 1961-től 1974-ig a Művészeti Gimnáziumban tanított.

Mindenáron egy saját műtermet szeretett volna, ami 1974-ben vált valóra. Ekkor választhatott, hogy Zalaegerszegre vagy Nyíregyházára költözik. Nyíregyházán felkereste Pál Gyulát, hogy milyen a város, jöjjön-e ide? A festőművész megnyugtatta, így fogadta el a nyíregyháziak ajánlatát. Először egy negyedik emeleti lakást kínáltak fel a számára, amit elutasított, mondván, hogy Szegeden is a harmadikon él. A további kínálatok közül a Búza utca 3. sz. alatti ház mellett mondott igent, ahol némi átalakításokkal berendezhette első műtermét.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)