Amiről az utcák mesélnek – Emlékezés Osváth Imre szobrászművészre
Osváth Imre 1912. november 19-én született. Épületszobrász édesapjának a Víz utcában volt a műhelye. Imre a Polgári Fiúiskolában töltött diákévek után itt sajátította el a szakma fogásait. (Megjelent a Nyíregyházi Napló november 29-ei számában.)
Már 17 esztendősen felhívta magára a figyelmet: a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének helyi kiállításán bemutatott szobraival II. díjat nyert. A város kultúr-bizottságából is többen szerették volna, ha ösztöndíjjal képezhetné magát, hiszen „mélyen rejlő, csiszolatlan gyémánt még, de ígéretes jövőt jelentő, ha hivatott mester kezébe adjuk”. Ezt erősíti meg a Hősök temetőjében 1930. május 25-én leleplezett emlékoszlop turulmadara is. 1930 szeptemberében Kisfaludi Strobl Zsigmond magánműtermébe invitálta. Már meglátszottak a mesternél töltött hónapok azokon a szobrain, amelyeket legfőbb pártfogója, dr. Bencs Kálmán polgármester jóvoltából 1931-ben a városháza dísztermében állítottak ki. 1931-ben sikerrel felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl tanítványa lett.
Országzászló emlékművét 1934. szeptember 2-án leplezték le. Jósa András ma is látható bronz mellszobrát a múzeumalapító születésének a 100. évfordulója alkalmából készítette. 1935-ben elnyerte a Hóman Bálint kultuszminiszter által meghirdetett pályázatot Székely Bertalan festőművész mellszobrára. Már főiskolai évei alatt több vidéki köztéri szobrot alkotott. Ma is áll az 1935-ben készített csengeri és az 1936-os demecseri világháborús emlékmű.
1937-ben a budapesti kiállításokon szobraival elnyerte a Képzőművészeti Főiskola legtehetségesebb növendékeinek elismeréséül alapított nagydíját, a Nemzeti Szalon éremosztályának első díját, és a Korsós leány című szobrával a főváros nagydíját, 200 pengőt. Ösztöndíjasként három évet Rómában töltött. 1940-ben elkészítette Ungváron a kárpátaljai harcok hősi halottainak emlékére emelt szobrát. 1945-ben amerikai hadifogságba esett, majd Ausztráliában telepedett le. Új hazájában is kapott művészi megrendeléseket, de nagyra hivatott művészete ezekkel együtt sem tudott kiteljesedni. 1978-ban hunyt el.
Ilyés Gábor helytörténész
