Amiről az utcák mesélnek - Aki most nem látja, soha sem fogja többé látni

Buffalo Bill volt a beceneve annak a katonának, aki részt vett az amerikai polgárháborúban, megkapta a Becsületrendet, de neve vadnyugati bemutatóiról lett híressé igazán. Vándorcirkusza 1906 nyarán, európai körutazása során Magyarországra is ellátogatott, ahol közel egy hónapon át turnéztak. Budapest után még 24 nagyvárosban léptek fel, köztük június 29-én Nyíregyházán is.

E nagyszabású produkció óriási plakátjait a városban négy helyen is felállították, a Nyírvidékben pedig megjelent képünkön is látható hirdetése. A társulat 500 emberrel és 800 lóval, három különvonattal járta be Európát. Már biztos az is sok érdeklődőt vonzott, amikor a vonatuk befutott a városba, amikor kiszálltak és felvonultak az előadás helyszínére. Sátraikat a vásártéren állították fel, ahol két előadást is tartottak. A produkciót három villamos gép segítségével világították meg.

Jegyeket 2 és 8 korona között válthattak. (Akkoriban egy liter szesz 1 korona 42 fillér, 50 kg búza pedig 7 korona 50 fillérbe került.) A Nyírvidék így harangozta be: a „Wild-West látványosságának minden egyes jelenete valóban érdekfeszítő. Bizonyára ez az első eset a történelemben, hogy a népeket és fajokat egy és ugyanazon a területen egyesíteni sikerült. Az egész világtörténelem nem ismer ehhez fogható példát, mely a sziklás hegyek indiánus lakosainak, a Kaukázus kozákjainak, az afrikai pusztaságok beduin lakosságának, az amerikai lapályok kowboyjainak, az amerikai és angol hadsereg lovasainak és a dél-amerikai pampák gauchojainak egyesüléséről említést tenne”. Egy csoport japán szamuráj hadgyakorlatokat, míg Buffalo Bill egy vágtató lovon lőgyakorlatokat mutatott be. Megelevenítették az 1876-os Little Bighorn-i csatát is, amikor az Ülõ Bika vezette indián törzsek győzelmet arattak Custer alezredes csapatai felett.

Buffalo Bill előadásának sikeréről nem szólnak tudósítások, csak egy rövid jegyzet arról, hogy bezzeg a hazai művészeink nem boldogulnak: „ha van pénzünk arra, hogy az idegent segítsük, legyen a mi vérünknek is”.

(Szerzõ: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)