Amiről az utcák mesélnek...
„Adjuk tudtotokra tinéktek”
A „Nyírség ősrégi egyházát”, amelyre a Kálvin téren található millenniumi obeliszk egyik feliratával állítottak emléket, 1873. március 16-án kezdték el bontani. A szomorúság könnyeit, amit akkor a református egyház öregjei hullattak, hamarosan az öröm könnyei váltottak, hiszen régi templomuk romjainak közelében letették az új alapkövét. Erre a 150 évvel ezelőtt, 1873. május 21-én történt eseményre a gyülekezet akkori lelkészének, városunk első történetírójának, Lukács Ödönnek a feljegyzései segítségével emlékezünk.
Révész Bálint püspök már előző nap Nyíregyházára érkezett, őt az állomáson Kovách Gerő fogadta és köszöntötte, majd a parókiára vezette, ahol a presbitérium nevében Enyingi Lajos üdvözölte. Este fáklyás zenét adtak tiszteletére. Másnap, áldozócsütörtök ünnepén a zsúfolásig megtelt evangélikus templomban tartottak hálaadó istentiszteletet, ahol a püspök imát, Lukács Ödön pedig beszédet mondott. Innen a református parókiára vonult a gyülekezet, ahol Révész Bálint „a szabad ég alatt a szíveket elragadó beszédet mondott”, majd elhelyezték a templom alapkövét. Délben a nagyvendéglőben több mint 300 főre terített asztalok várták az ünneplő közösséget, majd este ugyanitt hangversennyel összekötött bált tartottak.
Az alapkőbe a forgalomban lévő pénzek mellett egy emlékiratot is elhelyeztek. Ennek utolsó sorai: „A mi hamvainkat szétszórja nemsokára az idő, de hisszük, sőt tudjuk, hogy nemes eszméink, melyeket a Krisztus nevében, a szabadság, felvilágosodás és köztökéletesedés érdekében hangoztatunk, megállnak mindörökké, s a közös célhoz közelebb segélik az emberiséget. Legyetek ti is ezeknek buzgó apostolai, hogy evangéliumi szabad anyaszentegyházunk emelkedhessék fényben, nagyságban, tisztaságban és méltóságban. Ne kicsinyeljétek a mi áldozatainkat, de tegyetek ti többet; századok és ezredek elmúlása után hisszük tökéletesebb lesz a világ, s ti többet tehettek az egyház anyagi és szellemi építésére. Isten a mi bizodalmunk tornya, hogy úgy leszen. Ámen”.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu