Amiről az utcák mesélnek...
Kossuth Lajos ércbe öntött alakja immár 110 esztendeje éke városunk főterének. Betlen Gyula alkotását talán túl szigorúan ítélte meg a városháza hajdani vendégszobájának ablakából kitekintő Móricz Zsigmond, aki az emlékművet a Forró mezők című regényének kezdő soraiban „az ország legrosszabb Kossuth-szobrának” nevezte.
1925-ben még annak a gondolata is felmerült, hogy lecserélik az Aradon lebontott Kossuth-szoborral, azonban ez nem valósult meg, így még ma is érvényes Májerszky Béla polgármester ígérete, amit a szobor átvételekor mondott: „Magyarország volt kormányzójának emlékszobrát időtlen időkig híven megőrzik, gondozni fogják és firól-fira adja át ezt a kötelességet”.
A szobor avatási ünnepségén jelen volt Kossuth Ferenc országgyűlési képviselő is, a kiváló államférfi fia, aki már az előző napon megérkezett. Impozáns volt a fogadtatása a vasútállomáson, ahonnan a város díszhintóján vitte a Széchenyi úti diadalkapun át szálláshelyére, dr. Meskó László képviselőtársa otthonába.
A szeptember 29-én, 11 órakor kezdődő ünnepséget Mikecz Dezső nyitotta meg. Az alispán a szoborbizottság elnökeként már a kezdetektől, 1902-től nyomon követte a szobor megszületésének minden pillanatát, így örömmel adott hálát annak az elkészültéért. Ünnepi beszédet dr. Meskó László, a város országgyűlési képviselője mondott. Hosszú történelmi számvetésének summázata: „Állíthatunk Kossuth Lajosnak bármily magas emlékoszlopot, az ő nagyságához nem érünk fel vele”.
A dalegylet énekelt imája után dr. Vietórisz József elszavalta alkalmi költeményét, majd az alispán átadta a szobrot a város polgármesterének. Újabb vers, majd Kossuth Ferenc beszéde következett, amelyet így fejezett be: „Mert a magyarnak, bármelyik párthoz tartozzék is, kívánni kell azt, hogy hazája független legyen és szabad!”.
Koszorúzás, majd a dalárda éneke zárta az ünnepséget, amelyet a Korona nagytermében 160 főre terített közebéd követett. A híradások szerint a nyíregyházi volt a hatvanharmadik Kossuth Lajos emlékének állított szobor az országban.
Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu
