Amiről az utcák mesélnek...
„Nyíregyházán pedagógiai főiskolát kell létesíteni”
A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1962. május 25-i ülésén hozta meg a városunkat érintő egyik legfontosabb döntését, melyet törvényerejű rendeletbe is foglaltak, így rövid időn belül meg kellett teremteni a Pedagógiai Főiskola szeptemberi kezdéséhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket.
A főiskola helyének kijelölése két tanintézményt is érintő iskolakeringőt idézett elő. A Vasvári Pál Gimnázium tantestületét és tanulóit a Vasvári utcai épületükből átköltöztették a Zrínyi Ilona Leánygimnázium Jósa András utcai épületébe, míg a zrínyisek birtokba vették az akkor őszre elkészülő új, modern, azóta is használatban lévő Széchenyi utcai épületüket. A vasvárisok által addig használt régi épületet – ezt még a Királyi Katolikus Gimnázium céljaira építették – felújították, és 1963-ra új épületrésszel bővítették. Ez lett az első otthona a főiskola hallgatóinak, de már tervezték és 1965-tõl építeni is kezdték a Sóstói úti új épületet, amelybe 1970-tõl fokozatosan be is költöztek. A főiskolások elhagyott épületében pedig egy új szakközépiskola létesült Vásárhelyi Pál nevével.
A Pedagógiai Főiskola első főigazgatójává Kovács Józsefet nevezték ki. A 18 főnyi oktatói állásra ötven pályázat érkezett, és nagy volt az érdeklődés a továbbtanulni szándékozók körében is: több mint ezren jelentkeztek a 130 helyre. Ők voltak az első gólyák, akik szeptember 21-én a Móricz Zsigmond Színházban, a főiskola tanévnyitó ünnepségén letették az esküt. Tőlük várták a város kulturális és sportéletének a fellendülését, de természetesen a legfontosabb cél a megye iskoláinak képzett pedagógusokkal való ellátása volt, hiszen súlyos problémaként nehezedett az iskolákra a nevelőhiány, amelyet mindössze néhány hetes tanfolyamot végzett, képesítés nélküli tanerőkkel igyekeztek pótolni.
A hamarosan Tanárképző Főiskolának nevezett oktatási intézmény beváltotta a hozzáfűzött reményeket: kiváló oktatói, valamint hallgatói együtt szolgálták a megye kulturális felemelkedését. Tették mindezt 1972-tõl Bessenyei György nevének felvételével. E 60 év alatt több jeles diák került ki az iskola falai közül.
(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)
