Amiről az utcák mesélnek...

Építőmesterek nyomában: Pisszer János 4.

Pisszer János a Samassa József egri érsek által emelt templom építési munkálatainak művezetésével, valamint a városrendezés ügyének felkarolásával bebizonyította, hogy a szakmáját értő és az őt befogadó Nyíregyháza fejlődését szívügyének tekintő polgárral gazdagodott a város. A vidék fejlesztése volt a másik fő cél, amit kitűzött maga elé. Erről így vallott 1924-ben: „Budapesten születtem és éltem 26 esztendeig. Szeretem szülővárosomat, s ha tehetném, ott élnék ama szép város falai között. De úgy tartom, hogy kötelesség ma a vidéken élni és ott tenni szolgálatot a nemzetgazdaságnak”. A saját példájából kiindulva buzdít másokat: „Igenis mindent a vidéknek! De elsősorban meg kell győzni azokat, akik tanulmányaik befejeztével nem akarnak másutt letelepedni, mint a fővárosban, hogy ki a vidékre! Tessék ott letelepedni! Tessék ott felhasználni és a köz szolgálatába bocsátani a szerzett ismereteket! Ne finnyáskodjék a tanult ember és ne vágyjék csak a fővárosba, hanem menjen a vidékre is!”

 

Az 1931-ben megjelent Hunek-féle monográfiában a „nyíregyházi újságírás egyik erősségének” nevezik, aki vezércikkeiben és egyéb értekezéseiben a közgazdasági kérdésekben való tisztult látásáról és sokszor tényekkel, történésekkel beigazolt erős logikájáról tett tanúságot”. A Nyírvidék hasábjain félezernél több cikke olvasható, a városrendezési és építészeti kérdések mellett elsősorban a pénzügyi és közgazdasági problémák foglalkoztatták.

 

1941-ben lemondott minden tisztségéről és feleségével Budapestre költözött. A Nyíregyházi Háztulajdono­sok Szövetsége örökös díszelnökévé, valamint az országos szövetség küldöttévé választotta. A KIOSZ helyi csoportja is fájó szívvel búcsúztatta és megállapította, hogy „Pisszer János évtizedes munkásságával, agilitásával szóban, írásban, szervező munkában kifejezett működésével beírta nevét a város történetének könyvébe”. Később „a magyar ipar terén elért kiváló eredményeiért” a KIOSZ ipari aranyérmével tüntették ki.

 

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)