Bár szülővárosában csak élete első két évét töltötte, hiszen a család 1846-ban Kassára költözött, mégis, még életében nagy nyíregyházi kultusza alakult ki az országos hírnévre szert tevő festőművésznek. Születésének 65. évfordulója alkalmából, 1909. október 17-én szülővárosa díszpolgárává választotta és az ünnepelt jelenlétében emléktáblát leplezett le szülőháza falán.

Sajnos a ház 1944-ben leégett, később az emléktábla is elpusztult. 1921-ben, halálának első évfordulóján kiállítással egybekötött országos emlékünnepséget rendezett a Bessenyei Kör és a Képzőművészeti Társulat. A Benczúr képeiből rendezett kiállításra a Nyírvidék e szavakkal invitálta olvasóit: „A ragyogó színek fejedelme bevonult szülővárosába. Jöjjetek, lépjetek e rózsás vásznak elé, csüggedt szárnyatok csodálatos erőt kap, s amit elbotolván hasztalan kerestek, e képek elvarázsló körében diadalmas világrészletre tudtok emelkedni”.

Az ünnepség sóstói bankettjén Mikecz István alispán indítványozta, hogy állítsanak szobrot a város neves szülöttének. A szoborállítási akcióval egy időben a Bessenyei Kör kezdeményezte, hogy egy utcát is nevezzenek el Benczúrról. A terveik szerint a Selyem utcát kellett volna átkeresztelni, akciójuk azonban eredménytelen maradt.

Amikor 1942 végén leleplezték Galántai Fekete Géza mészkőbe faragott alkotását, akkor a tér még a várostelepítő földesúr, gróf Károlyi Ferenc nevét viselte. 1950-ben Sztálinról nevezték el a teret, majd 1962-től Benczúr a névadója. 1944. január 28-án, Benczúr születésének a centenáriumi ünnepségén a város polgármestere így kezdte ünnepi beszédét: „Csak annak a városnak lehet boldog jövője, amelyik hálásan tudja megbecsülni a múltját. Nyíregyháza nem dicsekedhetik mély történelmi távlattal, hiszen mindössze 191 évvel ezelőtt építették őseink az első nádfedeles házakat, de mégis fiának vallhatja a magyar festőművészet halhatatlan mesterét: Benczúr Gyulát”.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

(Megjelent a Nyíregyházi Napló 2014.01.24-i számban.)