A Szovjetunió marsallja 1944-45-ben a 2. Ukrán Front parancsnokaként vett részt a magyarországi harcokban, majd hazánk megszállásában. Õ rendelte meg Pátzay Pál szobrászmûvésztõl azt a szobrot, amelyet az ország elsõ felszabadulási emlékmûveként lepleztek le 1945. május 8-án. A tér elnevezésén ekkor még nem változtattak, csak 1954-ben nevezték el az itt felállított szobor megrendelõjérõl.

A kozák lovas szobrának átadását rögzítõ jegyzõkönyvben a város polgármesteri hivatala vállalta, hogy az emlékmû „bármilyen megsértése alkalmával azonnal jelentést tesz a Szovjet katonai parancsnokságnak, vagy pedig a Tanácsköztársaságok meghatalmazottjának a történtekrõl és õ maga azonnal hozzálát az ejtett károk helyreállításához”.

A jelentést 11 évvel késõbb már írhatták is, mert 1956. október 26-án déli 12 óra körül a tömeg egy teherautóra kötött drótkötéllel lerángatta és összetörte a szovjet megszállókat jelképezõ szobrot. Csak a szoborfejet sikerült megmenteni a nép haragja elõl, amely ma a múzeum raktárában õrzi e vészterhes idõk emlékét. A szobor megüresedett talapzatáról Tomasovszky András olvasta fel a Borsod megyei sztrájkbizottság követeléseit a tüntetõknek, akik innen a nyomdához, majd a Kossuth térre vonultak. Mindhiába. A forradalmat leverték.

Egy évvel késõbb – a jegyzõkönyvbe foglalt ígéretnek eleget téve – már újra állt a kozák lovas, Malinovszkij szobra, amelyet a korábbinál valamivel nagyobb méretben öntöttek újra. (A megrendelõ óhaja is teljesülhetett így, aki a leleplezéskor kifogásolta az eredeti szobor kicsinységét.) A tér nevét pedig 1962-ben Felszabadulás térre változtatták.

A rendszerváltozás után sokáig vitáztak a szobor sorsáról, míg végül a város közgyûlése az alkotás mûvészi értékeire való tekintettel úgy döntött, hogy a helyén marad.

A tér viszont visszakapta régi nevét.

Szerző: Ilyés Gábor helytörténész

(Megjelent a Nyíregyházi Napló 2013.10.25-i számában.)