Állati terápia – Út a betegekhez

Négylábú társainkra nemcsak az örömben, hanem a legnagyobb szükségben is számítani lehet, hiszen kit ne töltene el jó érzéssel, amikor saját kutyája felismeri bánatát és odabújik hozzá, nyalogatja a kezét, vagy éppen az orrával bökdösi. Ez az önfeláldozás pedig a terápiás kutyáknál még fokozottabban jelen van: képesek javítani a beteg szocializációját, önértékelését, a stresszt, de olyan is elõfordul, hogy hatásukra halmozottan sérült gyerek tanul meg járni. A négylábú „angyalok” úgy, mint az emberek, a hét minden munkanapján, nyolc órában dolgoznak, csak õk napról napra életeket képesek megváltoztatni, túlzás nélkül, önzetlenül... Munkájukról a szabolcsi megyeszékhelyen élõ – Zizi (németjuhász) és Csiga (labrador) – gazdájával, Szabó Ágnes habilitációs kutyakiképzõvel beszélgettem.

„SOHA TÖBBET NEM AKARTAM KUTYÁT”

– Amikor 2013-ban elpusztult a nagyon idõs németjuhászom, elhatároztam, soha többet nem akarok másik kutyát, de az élet végül úgy hozta, hogy mégis hozzánk került Zizi, aki nagyon rossz volt, ezért elkezdtem kiképezni. Könyvelõként dolgoztam 20 éven keresztül. A kiégés minden tünetét produkáltam, de a kutyával való foglalkozás után rájöttem, hogy sokkal jobban érzem magam ebben az új világban. Egy teljesen másik területre kerültem át, és újra célt találtam az életemben. Zizivel elõször nyomkeresõ kiképzésbe kezdtünk bele, de már akkor látható volt, hogy nagyon erõs idegrendszerû, és hihetetlenül gyorsan képezhetõ kutya. Igényelte, hogy mindig újat és újat mutassak neki, ezért azt javasolták, hogy járjak vele terápiázni. Utánanéztem, hogy mi ennek a jogszabályi háttere. Kiderült, hogy terápiás kutya vizsgát kell tenni, amihez Debrecenben találtam is egy alapítványt, az Aura segítõkutya alapítványt. Azonnal beiratkoztam egy habilitációs kutyakiképzõi tanfolyamra. Még az elõzõ munkám mellett ezt elvégeztem, illetve Zizi és Csiga is levizsgázott. A kutyák két hónap alatt teljesíteni tudják ezt, a felvezetõnek viszont nagyon hosszú idõ kell, míg beletanul ebbe a szerepkörbe. Azóta segítünk, ahol tudunk.

A DEMENCIA KEZELÉSÉRE IS

Ági a terápiás kutyákkal jár Nyírbogdányba, egy iskolarendszerû nappali ellátóba, ahol mozgássérült és értelmi fogyatékos gyerekekkel, fiatal felnõttekkel foglalkozik, a Szivárvány Idõsek Otthonába, ahol az ott élõknél a de­mencia ellen használja a terápiát, valamint a Kereszt utcai óvodába is. Ott egy 10 fõs autista csoportban alkalmazza az állatok gyógyító erejét.

SEGÍTENEK A GYEREKEKNEK

A kutyás terápia alkalmazási területei az értelmileg, a mozgásban vagy a beszédükben akadályozott, valamint a halmozottan fogyatékos gyermekek és az egyéb akadályozottsággal élõk (autisták, tanulási zavarral küzdõ vagy hiperaktív gyermekek) fejlesztése, a pszichológiai problémák, illetve idõsek otthonában a demencia kezelése.

További képekért kattintson a fotóra!

– A halmozottan sérült gyerekeknél, fiatal felnõtteknél óratervvel dolgozunk, amelynek mindig kerete van. A gyógypedagógus meghatározza, melyik az irány, én pedig mellé teszem a kutyát. A nyugdíjas otthonban beszélgetünk a kutyáról, emlékezünk, hogy elõzõ találkozáskor mit csináltunk vele. Az autista csoportban már a hi­per­aktivitást is figyelni kell, de nekik sokszor a szocializációjuk is nehezebb, ebben segítenek a kutyák.

ÓRIÁSI FEJLÕDÉS

– A terápiás foglalkozások alkalmával elõször mindig kialakítjuk a kötõdést a kutya és a betegek között. Gyerekek körében a fejlõdésnek az a látható és legjobban érzékelhetõ módja, hogy a kicsik elkezdenek leülni, nyugodtak és már nem kell fegyelmezni õket. Már most memóriajátékot játszunk. Mutatok nekik három trükköt, beszélgetünk és egyszer csak visszatérünk arra, mi volt az a három trükk. Már képesek visszaemlékezni rá azok a gyerekek is, akiknek a betegségük miatt korábban ez szinte lehetetlen volt.

MEGTANULT JÁRNI

– Volt olyan kislány, aki 7 évesen még egy babakocsiban ült, mert oxigénhiányos állapot lépett fel a születésénél. A terápia hatására megtanult négykézláb járni, mert el akart jutni valahogy a kutyákhoz. Az óvodás csoportnál pedig, emlékszem, ahogy elkezdtem, az elsõ hónap maga volt a káosz, aztán egy pillanat alatt megváltozott minden. Nagyon nehezen állt össze a csapat, de most már az a gyerek, aki az elsõ két hónapot visítva, a sarokban töltötte el, elsõnek szalad oda hozzánk.

A VÁROSGONDNOK SEGÍTETT

– Zizi és Csiga a hét minden munkanapján dolgozik. Az egyetlen pihenõnap a szombat, amit szinte végig szoktak aludni. A vasárnap pedig a kiképzésé. Ilyenkor, mivel nincs rajtuk hám, az emberek nem igazán tudják, hogy segítõkutyát képezünk. Nagy örömünkre most Bordás Béla városgondnok közbenjárásának köszönhetõen és az Nytv riportjának hatására lehetõséget kaptunk arra, hogy a Városmajori Mûvelõdési Ház udvarában gyakorolhassunk. Beszéltem nagyon sok kutyakiképzõvel és kiderült: Nyíregyháza az egyetlen, ahol azonnal mellénk álltak. A miskolciak, a debreceniek azt mondták, hogy ide költöznek.

AZ EMBERT VÉDIK

– Október elején Zizivel és Csigával mentünk az utcán, amikor megtámadott minket két komondor. Zizi az állatkórházban infúzión kötött ki. Csiga elcsalta az egyik kutyát, mert engem védett, ezért õ kapta a támadást. Aggódtam, hogy lesz ezután, hiszen vissza kell menni a gyerekekhez, de szerencsére felépültek. Milyen érdekes, mikor elmeséltem a kicsiknek, hogy mi történt, elkezdték ölelgetni a kutyát, és most õk voltak azok, akik segíteni akartak neki.

LESZ UTÁNPÓTLÁS

Bár Ági most még a hét minden napján dolgozik a kutyákkal, azt mondja, tudja, ez már nem lehet sokáig így, hiszen az állatok is belefáradnak ebbe. Zizi mivel nagyobb testû, még három-négy éve van, azt követõen viszont már nem lesz terhelhetõ és utána mint egyszerû családi kutya fog élni náluk, Csigával együtt, akinek még öt-hat éve van, de Ági már most tudja, lesz utánpótlás, hiszen néhány évvel ezelõtt újra célt talált az életében: segíteni akar!

Szerzõ: Bruszel Dóra

(Fotó: Szarka Lajos)