Noha a kitüntetés látszólag az idei teljesítményt ismeri el, minden bizonnyal benne van a Kis Vakond Tanodája (és persze a gyermektábor) előző 26 (!) évi sikeres működése is, hiszen hivatalosan 1991. december 8-án jegyezték be a „Vakondot”, ahogy sokan ismerik.

A népszerűség háttere

Felvetésünkre Vasváry Zoltánné egyből továbbpasszolja a dicséretet: szerinte ez a mostani díj annak köszönhető, hogy őket sokan támogatják: a gyerekek a szeretetükkel, a szülők a bizalmukkal, a pedagógusok az odaadásukkal, családtagjai a kreativitásukkal (fia, Zoltán és menye, Gabika is komoly szerepet vállal), és valódi mecénásként is értelmezhető az önkormányzat, melynek szinte biztosan a legnépszerűbb nyári napközis táborát a Kis Vakond adja.

És még valaminek:

Csupa olyan szakember, pedagógus dolgozik nálunk, aki a maga területén csúcs, gyermekszerető, egyben nagyon elhivatott is. Mindennél többet mond, hogy a nyári napköziből a statisztikák szerint gyakorlatilag nincs hiányzó! Minden évben egy történelmi helyzet köré építjük a tematikát, ezzel a számunkra fontos magyarságtudatot is erősítjük, s persze ennek is része a matematika.

– mondja.

Játszva tanulnak

Ez nem csoda, hiszen a tanoda is ezzel indult annak idején, s a vezetője szerint (aki akkoriban szintén e tárgyat tanította), enélkül nincs élet. Vasváry Zoltánné szilárd meggyőződése, hogy ha egy gyereknek nem megy, nem az ő képességével van baj, csak még nem jött rá az ízére! Nagy a felelőssége ugyanis a tanítóknak: a matekot a játék felől kell megközelíteni. Mosolyogva meséli, hogy gyakran hazatelefonálnak a bentlakásos táborokból második este a kicsik, hogy „matekot még nem is tanultak”. Pedig dehogynem, csak nem vették észre... Ezt is kitüntetésnek veszik, s azt is, hogy a régi „vakondosok” (ma a világ számos pontján felelős beosztásban dolgozó felnőttek) hazaérkezve beadják hozzájuk a gyerekeiket is.

Minőségi tehetséggondozás

Persze a matek mellett a magyar nyelvet is kiemelten fontosnak tartják – mindkettőre épül egy országos versenysorozatuk, s a címéből kiindulva valóban Hetedhét Határból érkeznek a tehetségek Nyíregyházára, hiszen szinte az egész Kárpát-medencéből jártak, táboroztak már itt, akár képzőművészetet, akár informatikát, környezetvédelmet, közlekedési ismereteket vagy legújabban „viselkedéstant” elsajátítva, amire egyre nagyobb szükség van. Mint ahogy rájuk is: ezért, s minőségi munkájuk okán kaptak a tavalyi jubileumra a Magyar Tehetséggondozó Társaságtól kiváló minősítést, aminek része lehet, hogy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatásáért is dolgoznak. De a legjobban talán annak örülnek, mikor megtelik elégedett gyerekekkel a tábor, amivel nem mellesleg a város hírnevét is öregbítik.

Tarczy Gyula