– Nagyapám 1875-ben született a nagy Lengyelország területéhez tartozó, Galíciának nevezett tartományban. 1890-ben a család úgy döntött, hogy Magyarországra költöznek, így kerültek a mai Kistelekiszőlőbe – kezdte a beszélgetést Pócsi András, akitől megtudtam, hogy nagyapja 1902-ben házasodott meg, azt követően pedig évekig Amerikában dolgozott. A feleségéről és annak édesanyjáról viszont ez idő alatt is gondoskodott, hiszen mindig hazaküldte a keresett pénzt, amiből itthon földeket vásároltak.

– 1913-ban, amikor nagyapám hazajött látogatóba, a birtoka szélére – a Gyík utcában – állított egy keresztet. Valószínűleg hitt abban, hogy a kereszt megóvja a családot és a birtokot a bajtól. Végül az évtized végén végleg hazajött, akkor születtek gyermekei is. A birtoka pedig 50 kataszteri holdra nőtt. Tanyát építtetett rá, gazdálkodott – mesélte az unoka, aki hozzátette, hogy sajnos az ’50-es években elvették nagyapjától a birtokot és az állami kézbe került. Később a kárpótlások során visszakerült a birtok egy része a családhoz, de ahol a kereszt áll, az magánkézbe került.

További fotókért kattintson a képre!

– A keresztet sajnos megette már az idő foga – fogalmazott Pócsi András, ezért szükségessé vált, hogy felújítsák azt. A család összefogásának köszönhetően teljesen kicserélték a kereszt majd minden részét, a Krisztust ábrázoló alakot pedig újrafestették. Ez volt az oka annak, hogy egyházi szertartás keretében szentelték újra a feszületet a közelmúltban – tudtam meg az unokától, aki örömmel mesélte, hogy az eseményre több környékbeli is eljött, ami bizonyítja, hogy nem csak a családnak fontos a kereszt – a helyét egyébként szent helynek tartják. Abban pedig bízik a Pócsi család, hogy az utódok is fogják gondozni a keresztet, így ha csak egy feszületben is, de akár újabb évszázadra fennmaradhat a nagyapa története.

Bruszel Dóra