A reformátusok gyülekezeti központja Sóstóhegyen - Igényelték az imádságos helyeket

Kulcsár Attila, Ybl-díjas építész Naplós sorozatában a közelmúlt évtizedeinek épületeit veszi sorra. Most is tart szokott módon néhány lépés távolságot az elemzett műtől, amit leginkább a megszületése óta eltelt idő segített, hiszen a koncepciója a vérében van. Előbb-utóbb ugyanis sorra kellett kerülnie egy-egy olyannak, amit õ álmodott a nyírségi homokra. A sóstóhegyi református templom is ilyen, így egyszerre „szemléző és szemlézett” ezúttal.

Sóstóhegy a város vigalmi negyede mellett, a homokhátak szőlőskertje volt a filoxéravész előtt, majd az almáskertje lett utána. De amikor Nyíregyházához csatolták, jó tömegközlekedési kapcsolatai és komfortja miatt egyre több állandó lakója lett. Ma már közel ötezren mondják magukat sóstóhegyinek, pedig munkahelyük a városban van. Sóstófürdő a hétvégi házaival is fokozatosan lakóterületté vált és elöregedtek a lakói.

Igényelték az imádságos helyeket

A vallásosak vasárnaponként bejártak a belváros templomaiba, de egyre égetőbb igényként jelentkezett a közelebbi imádságos hely létrehozása. Papp János – az akkori orosi plébános – vette először észre az igényt, aki itt is misézett az általános iskola tantermében. A hívek régi óhaja teljesült, amikor Seregély István érsek úr támogatásával az Úttörő utcán felépült a kis templomocska 1991-re a sóstóhegyi katolikusok számára, nagy társadalmi összefogással. A reformátusok, a nyitott és családbarát múzeumfalu műemléki templomában váltak gyülekezetté Nagy Sándor erdélyi missziós pap istentiszteletein. Hamarosan jelentkezett saját templom építésének igénye közöttük is. Kezdetben magánházakat néztek ki a hívek az üdülőterületen templomépítés céljából, de végül is a tervező találta meg a Kemecsei út melletti senki földjét, mely addig beépítetlen, gazos volt, mély fekvésű telek lévén, a falu és az üdülőterület határán.

Erre tökéletes helyszín

A református egyház megvette a telket a várostól, amit olcsón adtak el, mert üdülőt nem lehetett építeni rá, közműve nem volt, és a forgalom zaja miatt nem tűnt kikapcsolódásra alkalmas helynek. A gödrébe egy valamikori szeszfőzde csurgalékvize gyűlt össze. Mégis, a forgalom és az üdülőtelek közötti szigetként az építők ideális templomos helynek találták a területet, mert a Kemecsei út kanyarulata miatt a mindkét irányból iránytűnek látszó torony lehetőségét hordozta, mint a város legtöbb temploma, a városba vezető utak felől nézve. A püspökség is támogatta a millecentenárium alkotásaként, és elkezdődött annak a református centrumnak a kialakítása Sóstón, amely ma már egy paplakkal és a Kálvineum nevű szociális otthonnal belakta a telek szigetét, és mára a hívek által telepített diófasorral a zajvédelme is megoldott. Az építkezést Sipos Kund Kötöny esperes úr koordinálta és pásztorolta.

Hal forma, hajó melletti toronnyal

A templom alaprajza hal formájú, a tornya a hajó mellett áll, és az erdélyi, felső-tiszavidéki haranglábak valamilyen modern változata. A kultikus épületeken semmi sincs véletlenül. A hal az elsõ keresztények szimbóluma volt a Római Birodalom üldöztetései idején. Ez a jel utalt házaikra, azonosította híveiket. Az ICHTHIS görög szó, jelentése hal, de egyúttal a „Jézus Crisztus, Isten fia, Megváltó” rövidítése. Hogy egy ezredfordulós templom miért választotta ezt az ősi jelképet? Talán mert utalás akar  lenni a közös keresztyén gyökerekre. Az épülethez aszimmetrikusan hozzáépített harangtorony is a reformáció üldöztetéseinek idejét idézi, amikor II. József türelmi rendelete után már templomot is építhettek maguknak az olyan közösségek, ahol legalább 100 református vagy evangélikus vallású hívő élt. Ezután se engedték sokáig, hogy tornyot építhessenek rá, és hogy bejáratuk közterületről nyíljék. A régi református templomokon csak akkor volt torony, ha korábban katolikus alapítású volt. A török világ után a falvak elnéptelenedtek, majd jöttek az új tulajdonosok, és földműveseket csábítottak a birtokaikra – akik, mint a Nyíregyházára behívott tirpákok – például evangélikusok voltak. Döntő volt a hűbérúr hite is. „Akié a határ, azé a vallás” – volt az általános gyakorlat. A haranglábak utólag épülhettek a templomhajók mellé, ha egy olyan kegyúr vagy fejedelem lett a település ura, aki maga is protestáns volt. A mai református templomok erre a korszakra utalnak különálló tornyaikkal. De az is motiválja a református templomépítőket, hogy szeretnének új stílust kialakítani maguknak, eltérni a katolikusok sokszor barokk hagyományaitól, melynek egyik jellemzője a szimmetria és a díszítettség. A sóstóhegyi is ezt a hagyományt idézi.

Érdekesség: pinceszint

A templom másik érdekessége, hogy pinceszintje van. A középkori katolikus templomokban szokás volt a szentély alá altemplomot, vagy valamilyen kriptát építeni. Itt őrizték a szentföldről hazahozott ereklyéket, vagy egy-egy szent szarkofágját. Itt nem ezért készült. A templom helyén lévő szeszgyári gödröt be kell temetni, ha ott a templom helye. A feltöltésre nem tanácsos alapozni. Ilyenkor a ház alapjai lemennek a teherbíró altalajig. A földfeltöltés helyett a tervező egy pinceszintet alakított ki az alapfalak között. Ide került a gyülekezeti terem és a kiszolgálóhelyiségek. A példát Nagyváradon találták, amikor is megtekintették a vasútállomás melletti Rét templomát, amely a háborús bombatölcsérek miatt kapott pincét. Annak a tervezője a méltatlanul elfelejtett Szeghalmy Bálint, a miskolci deszkatemplom tervezője, Kós Károly kortársa és követője. A sóstóhegyi református templom ezért is idézi ezt az organikus iskolát, természetesen modern átiratban. A torony „szoknyája” földig ér, és falazott magja van, mert ez egyúttal a karzati feljárat lépcsőháza is. A kis templom a szószékre szerkesztett kagyló, a reformátusoknál az igehirdetés és annak magyarázata a szertartás lényege. A tetőforma belül is követi a hajlított, hal-hátat látszó bordáival, statikusa Nagy László volt, építésze Kulcsár Attila. A tető gerincén az uszony-asszociáció a szószék feletti bevilágító ablak.

Országzászlóval a millenniumra

A templom az ezredfordulóra lett kész, és a nevezetes dátum miatt is eszébe jutott egy helybeli őslakosnak a településrész eltűnt Országzászlója, és azt is felállították a templom előkertjében. A trianoni béke évfordulóján nem felesleges felidézni ennek a mementó mozgalomnak az eredetét. 1928-ban Budapesten felavatták az elsőt, és ez akcióvá szélesedett. A Szent István-i Magyarországra emlékeztette a nemzetet a trianoni trauma után. Nyíregyházán 1934-ben állították fel Osváth Imre szobrát, amelyet irredentának minősítettek szellemisége miatt a háború után mindenhol – és városunkban is eltávolítottak. Az emlékműveket a régi kettős-keresztes középcímer ékesítette, és rúdján – a trianoni békére emlékezve – mindig félárbocra eresztett országzászló lengett. A városközponti szobor azóta sem faragtatott meg újra, de Sóstóhegy népe felállította a saját régi országzászlóját a templom előtt, amelyet Kulcsár Írisz Szent István bronzból öntött koronája díszít, és ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása.

Komplett épületegyüttes

A templom mellett illeszkedő paplak épült, az együttes középső láncszemeként, és a telek elkeskenyedő részén a Kálvineum nevű Idősek Otthona áll. Az együttes lépcsőházi tömegeivel folytatja a kultikus épület tornyos ritmusát, és fehér plasztikus szárnyai a közút felől is változatos karaktert adnak a modern épületnek. Mindamellett a szobái a védett oldalon sorakoznak, az üdülőterület részeként, annak látványával adnak megnyugvást a megfáradt lakóinak. A konyha-étterem íve a halforma rokona, mely a ház lakói mellett, a környék rászorulóinak ellátását biztosítja az étkezésben. A modern építészeti együttes léptékét, harmóniáját és karakteres megjelenését a korábban odatelepült benzinkút sem zavarja meg, mert a természet zöldje ágyazza be a teremtőnek kedves épületeket, és biológiájában nincs különbség abban, hogy az takar, vagy összeköt.