A pénz komédiája – Nyíregyházi színpadon a Dollárpapa

Okt 5, 2015

– Miért éppen a Dollárpapát állította színpadra?

– Nagyon sok abból a korból származó darabot végigolvastunk, és a Dollárpapa mindannyiunknak nagyon tetszett. Ezért esett éppen erre a választás. Szerintem ez egy nagyon izgalmas és szerethető történet, ami azokat is megérintheti, akik most látják az előadást. Gábor Andor a kabarék legtöbbet bedolgozó házi szerzője volt, aki nagyon jól ismeri a közönséget, tudja, hogy a nézők mire vevők, kitűnő mondatokat tud írni, és ezért nagyon jó a darabot játszani.

– Azt mondják, hogy Gábor Andornak az egyik legjobb, vagy talán a legjobb darabja ez. Vajon miért?

– Egyrészt valószínűleg azért, amit az előbb elmondtam. Másrészt, mert Gábor Andor nagyon jó szerepeket írt. A Dollárpapa szereplői nagyon jó karakterek. Bizonyos szempontból egyszerűek, más szempontból bonyolultak, ezért nagyon megérinthetik a színészek és a közönség szívét is.

– A Dollárpapából egy nagy sikerű film is készült. Mekkora kihívás egy rendezőnek színpadra állítani egy olyan darabot, amit sokan a legendás Rajz János főszereplésével a filmvászonról ismernek és kedvelnek?

– Gyerekkoromból én is ismerem a filmet, és nagyon szerettem. De a színdarab nem ugyanaz. A filmben máshol van a hangsúly, más a humora, és egy picit másról is szól. A darab forgatókönyvében sokkal több a vicc, a kabarészerű rövid jelenet, egészen más a stílusa, így aztán nem is nagyon merült fel, hogy a mi előadásunknak hasonlítani kellene a filmhez. Dacára annak, hogy az egy nagyszerű film.

[REKLAM]

– A Dollárpapa a pénz komédiája. De valójában mennyire vígjáték ez a vígjáték?

– A nézők reakcióiból ítélve nagyon jól lehet rajta szórakozni, dacára annak, hogy valójában, ami történik a színpadon, az egy nagy szélhámosság, maga az alapsztori pedig az, hogy annyira rosszul élünk, hogy ebből csak valami csoda menthet meg minket. Ez a téma nem feltétlenül lenne vidám, de ahogyan a darabban a semmiből fel tudnak építeni egy valóságot, az nagyon izgalmas és szerethető.

– Közismert, nagyon jó slágerek csendülnek fel a színpadon. Hogyan válogatták össze a dalokat?

– Az eredeti elképzelések szerint az előadásban csak Gábor Andor-dalok és -kuplék lettek volna, de aztán úgy éreztük, nem baj, ha keresünk melléjük olyan slágereket, amelyek a korból származnak, nagyon jó dalok, és témájukban, hangulatukban közel állnak a történethez. Sok-sok dal közül választottuk ki, melyek azok, amelyek leginkább illenek a jelenetekhez.

– Amikor a színészek énekelni kezdenek, kigyúlnak a fények, s olyan a hangulat, mintha a nézők egy korabeli lokálban lennének.

– Igen, ez így van. A szerzőnek van egy különös, kabarisztikus világa, ezt próbáltuk beemelni az előadásba.

F. A.

Előző hír
Swing, szerelem, Szulák - koncert a VMKK-ban
Következő hír
Beszélgetés egy 56-os hazafival

Kapcsolódó híreink