A nyíregyházi Zuckerberg

– Hogyan kerül bele valaki ilyen fiatalon a programozók világába?

– A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági, Informatikai Szakközépiskolába mentem informatika szakra és ahogy az első évet elvégeztem, kaptam egy kis alapot, egy egyszerű programozásba kezdtünk bele – ekkor már éreztem, hogy tetszik és szeretném a jövőben is csinálni. Korábban foglalkoztatott a művészet, főleg a fényképészeti ága, voltam művésztáborokban és nagyon megtetszett a kreativitás, ami ugye az egyes programok dizájntervezésében meg tud valósulni. Minden ötvöződik a programozásban, amit szeretek csinálni. Az első gimnáziumi év után, nyáron kaptam egy Apple laptopot, ekkor ismertem meg a specifikusan ilyen készülékekre tervezett programkészítő alkalmazást. Emlékszem, amikor a nővéremnek meséltem, hogy milyen menő programjaim lesznek az iOS alapú eszközökön, kinevetett. (mosolyog) Aztán eltelt egy hónap és 16 évesen elkészült az első alkalmazásom, a TimeWay ügyességi játék. Itt még nem az volt a döntő, hogy felhasználóbarát-e a program, inkább arra figyeltem, hogy hatékonyak legyenek az algoritmusok, jó logikán mozogjon az egész.

A VERSENYDÍJAS ALKALMAZÁS

– Melyik alkalmazásodra vagy a legbüszkébb?

– A versenyeken is díjazott Which Country?-ra. Ez tulajdonképpen egy oktatási játék – így tudnám a legjobban bekategorizálni. Az alapötlete, hogy mindenhol országokat kell kitalálni benne. Valószínűleg könnyebb azoknak, akik vizuálisan erősebbek, de mire megírtam a játékot, én is profi földrajzos lettem! (nevet) Három szint van, az elsőben a zászlók szerint kell kitalálni a különböző országok neveit, a másodikban a határvonal formája, a harmadikban pedig a főváros alapján. Mindegyik rész hatvan pályát foglal magában, vannak benne segítségek – és magyar nyelven kívül angolul is használható. Noha azért elég nehéz játékról van szó, ismerek olyat, aki minden kérdésre másodpercek alatt válaszolt, nulla hibával – azért ez durva! (nevet) A dizájn is teljes mértékben tőlem van, próbáltam nagyon letisztultan kialakítani a felületet. A földrajz témából eredendően főleg a barna szín dominál benne.

MÁSODIK AZ 1APP-ON

– Milyen versenyen indultál az oktatási játékoddal?

– Legelőször az Appra magyar! versenyre neveztem be vele. Ekkor még nem volt teljesen kiforrva a verzió, és ezen a versenyen inkább profi, nagy összegű banki alkalmazások, fejlesztések vettek részt. Arra volt nagyon jó ez a megmérettetés is, hogy jobban belelássak az alkalmazások világába – tapasztalatszerzésnek kitűnő volt! Hazamentem és átírtam a játékot, még hatékonyabbá, még könnyen kezelhetőbbé tettem. Ezután jött az 1app alkalmazásfejlesztő verseny, ahol második helyezett lett a Which Country?. Ezt a BME szervezte, nagyon komplex volt az egész. Az első fordulóban internetes felületre kellett felpakolni magát az alkalmazást, leírást, fotókat. Ezután szűrték meg a pályázatokat és osztották őket három csoportra: játék, oktatási, egyéb. Én az oktatás kategóriát választottam, hiszen egyébként is specifikusabb alkalmazásról van szó és ha jobban belegondolunk, elég erős földrajzi háttértudást igényel. Mindegyik kategóriából három versenyzőt hívtak be – köztük engem is –, hogy előadást tartsunk a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nagyon sokat foglalkoztam a prezentációval, tele volt animációkkal és meg is hozta a várt hatást, elnyerte a zsűri és a többi versenyző tetszését is. Utána már csak az eredményhirdetés következett és átvehettem a második helyezésért járó oklevelet és az elég jó pénznyereményt is.

„A SIKERÉLMÉNYEK PÖRGETNEK”

– Milyen érzés az, hogy valami, ami több száz, sőt ezer felhasználó kezébe kerül, hozzád kapcsolódik, te alkottad?

– Eszméletlenül jó érzés, nagyon imádom. Például a Which Country?-nak volt egy iMagazinos megjelenése, ami után hihetetlenül megugrott a letöltések száma, 1500-an használták – ez nagyon király érzés volt! Ha valamin épp dolgozom, nincs megállás. Az iskolába is magammal viszem a laptopomat és az órák közötti szünetekben ezzel foglalkozom. Délután három körül szoktam hazaérni, onnantól számítva hajnal két óráig ki sem lehet robbantani a gép elől. (nevet) Ez szokott menni pár hétig – ilyenek a munkával töltött órák. Sokáig tart, de megéri. A sikerélmények pörgetnek! Nem rég volt egy komoly projektem, egy nagyobb cégnek fejlesztettem – ez is rettentő időigényes és komplikált volt, de szeretem a kihívásokat!

AZ ERDÉSZEKNEK IS SEGÍTSÉG

– Mesélnél erről a komplikált fejlesztésről?

– Ez egy fakitermeléssel foglalkozó cég felkérésére készített alkalmazás. Az erdészek munkája elég bonyolult: kimennek az erdőbe, fognak egy könyvet, kikeresik, hogy mi hova tartozik, strigulázgatnak, számolnak – rengeteg idő elmegy ezzel. Erre voltam én a megoldás és egy alkalmazás, amibe csak beírják az adatokat és az kiszámol mindent. Nagyon intenzív munka volt mögötte, több száz óra – de a végeredményt látva, abszolút megérte.

A FIATALSÁG NEM HÁTRÁNY

– Fiatalként egy ilyen komoly szférában hogy érzed magad? Vannak olyan személyek, akik támogatnak, ellátnak hasznos tanácsokkal?

– Szerencsére a fiatalságom nem hátrány. Nagyon eltökélt és lelkiismeretes vagyok, komolyan veszem a munkáimat. Az édesanyámra és édesapámra pedig mindig számíthatok ezen a téren is. Apa nem ért magához az alkalmazásfejlesztéshez, de az üzleti életben otthonosan mozog. Mindig kikérem a véleményét egy-egy nagyobb döntés előtt! Rajta kívül az unokatestvérem az, aki szinte minden lépésemről tud. Mindig meghallgat, átküldök neki fotókat, folyamatosan telefonálunk – jó érzés, hogy tudom, ha az éjszaka közepén hívom fel egy ötlettel, ő akkor is meghallgat.

„SIKERES EMBEREK ÉLETÚTJÁT BÖNGÉSZEM”

– Van olyan, akinek a „munkássága” inspirál, akire felnézel az alkalmazásfejlesztés világában?

– Egy konkrét személyt nem tudok megnevezni, de sok időt töltök azzal, hogy ezen a téren sikeres emberek életútját böngészem – ez mindig feltölt energiával. Hazai fronton például a Prezi megálmodói és Ustream magyar webfejlesztője, Fehér Gyula példaértékű számomra. De Steve Jobs elképzelései és természetesen Mark Zuckerberg is nagy hatással van rám. Úgy gondolom, hogy tőlük tudok igazán tanulni és fejlődni.

DUBAI-IG NINCS MEGÁLLÁS

– Hogyan képzeled el a jövődet, ezzel szeretnél a későbbiekben is foglalkozni?

– Elég zsúfoltak a mindennapjaim. Most a tanulás is fontos számomra, emellett vannak futó projektek és egy barátomnak is van egy nagyon jó játékötlete – erre is szeretnék időt fordítani. Jó lenne majd a jövőben felépíteni egy fiatalokból álló csapatot – ez a terveimben mindenképpen benne van. Szeretnék komolyabb céges rendszerekkel foglalkozni és nyitott vagyok a külföldi megrendelések felé is. Na meg szeretnék hamar független lenni. A családommal eszméletlenül jó a kapcsolatom, viszont mégis szívesen kiépítenék egy stabil saját hátteret, amiből később majd tudok építkezni.

Farkas Fanni