A villamosvasút létesítésének ötlete már 1897-ben felvetôdött, amely egy budapesti mérnöki iroda tervei szerint a vasútállomás és Sóstó között üzemelt volna. Egy évvel késôbb a város szerzôdést is kötött egy társasággal, amely az elômunkálati engedélyt megkapta, azonban különbözô okok miatt ezzel meg is akadt a villamos ügye. Ezzel párhuzamosan terítéken volt egy keskenynyomtávú vasút építésének a gondolata is. Ez az ötlet még régebbi volt, mint a villamosé: 1887-ben vetette fel dr. Graefl József fôispán, hogy létesítsenek vasúti összeköttetést Kótaj és Ibrány irányába. Ez ügyben is hosszú évek teltek el, amikor 1905 decemberében elindulhattak elôbb a teherforgalmú, majd 1906 márciusától a személyszállító szerelvények Dombrádig. E vonalba csatlakoztatták be a helyi közlekedést elôbb a Lehel utca–Városmajor szakaszon, majd 1906. április végétôl már Sóstóra is ki lehetett jutni a menetrend szerint közlekedô járatokkal.

1909-ben a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára átvette az üzemeltetési jogot a Nyíregyházavidéki Kisvasutak Részvénytársaságtól és vállalta, hogy a Nyíregyháza-átrakó és Sóstó közötti pályaszakaszt átépíti villamos üzeműre. Ennek az átépítésnek köszönhetôen indulhatott meg végre 1911. augusztus 7-én egy 8,1 kilométeres pályaszakaszon a villamosközlekedés, amely egészen 1969. május 31-éig volt meghatározó tömegközlekedési eszköz városunkban.

A Hôsök terén egy Bvill 812-es villamos látható, amelyet 2002-ben mentettek meg az enyészettôl és 2003-ban állították a mai helyére. E hely közelében állt egykor a villamos Vármegyeház téri állomásépülete is, ahogyan az a képünkön is látható.

Ilyés Gábor helytörténész (www.emlekjelek.hu)