– Hogyan kerültél kapcsolatba a népzenével?

– Nyolcéves voltam, amikor édesanyám beíratott zeneiskolába. A hangszerválasztás egészen véletlen volt, ugyanis én szintetizátoron szerettem volna játszani, ma viszont már egyáltalán nem bánom, hogy végül a citera mellett döntöttünk – így 13 éve része a mindennapjaimnak a népzene. A citera megszerettetésében nagy szerepe volt az akkori tanáromnak, Fráter Sándornak, aki nagyszerű pedagógus és közel 10 évig dolgoztunk együtt. Az évek során több zenekarban is kipróbálhattam magam, az egyik a Nívódíjas mándoki Tiszakönyök Citerazenekar, amit Fráter Sándor irányított szakmailag, a másik pedig a kisvárdai Ifjú Ligetkék Népzenei Együttes. Az utóbbit a Parapács zenekarból ismert Fekete Krisztián vezette.

„A NÉPI KULTÚRA NEM ELAVULT”

– Mint te is említetted, a citera kiemelkedő eleme a népi kultúránknak. Miért fontos számodra a hagyományőrzés?

– Úgy gondolom, hogy a hagyományok ismeretével, átvételével egy olyan értékrendet kapunk, amit fel tudunk használni a mindennapi életünkben. A régi tradicionális világszemléletből mindenképpen fontosnak tartanám visszahozni azt, hogy néha kicsit nem árt lassabbra venni a tempót, hiszen mindennek megvan a maga rendje és nem kell állandóan rohanni, mint ahogy ezt a mai modern szemlélet sajnos már megköveteli az embertől. Fontos lenne megértetni a fiatalsággal, hogy a népi kultúra nem egy elavult dolog, aminek a fiókban a helye.

KIEMELT NÍVÓDÍJAS CITERÁS

– Mely versenyeredményeidre vagy a legbüszkébb?

– Mindegyik versenyeredményemre másért vagyok büszke. De ha ki kellene emelnem párat, akkor mindenképpen megemlíteném a X. Vass Lajos Népzenei Találkozó és Verseny Kárpát-medencei Döntőjében elnyert Kiemelt Nívódíjat, amit 2014-ben kaptam, valamint a IV. Vésztői Népdal és 1848-as Katonadal Fesztivál és Sipos András Emlékdíj Dalversenyen kapott Sipos András Emlékdíjat, amit szintén ebben az évben kaptam meg. Az utóbbi fesztiválra 2015-ben pedig már zsűrizni hívtak vissza, ami hatalmas megtiszteltetés volt számomra.

FONTOS SZÁMÁRA A GYAKORLÁS

[REKLAM]

– Mennyi időd jut gyakorlásra és kivel szoktál főképp „tréningezni”?

– Azt szoktam mondani, hogy mindenre annyi idő jut, amennyit szánunk rá. Általában napi 2-3 órát, néha többet is gyakorlok. Ez attól függ, hogy az egyetemi óráim mellett mennyi időm marad naponta erre és hogy készülök-e épp valamilyen közelgő eseményre. Ha versenyre készülök, akkor az egyetemen tréningezek. A technikai kérdéseimmel a főtárgy tanáromhoz, Dragony Gáborhoz fordulok, aki mindig ellát egy-két jó ötlettel és inspirál arra, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. Sokszor előfordul az is, hogy saját koncertet, előadást szervezek. Ilyenkor általában egyik legkedvesebb barátomat, Krajcsó Bencét hívom segítségül, aki egyben az egyik legnagyobb kritikusom is. Még a Nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában közösen eltöltött éveink alatt kezdtünk el együtt dolgozni és azóta is folyamatosan vállalunk közös fellépéseket.

LÍRAISÁG A NÉPZENÉBEN

– A napokban tartottad a Líraiság a népzenében című koncertedet a Bencs Villában. Miért tartottad fontosnak, hogy létrejöjjön ez az este?

– Az előkészületeknek már nyáron nekivágtam, ugyanis nem volt könnyű számomra egy ilyen koncertet megszervezni. Egyrészt azért szerettem volna, hogy mindenképpen létrejöjjön ez az este, mert fel akartam hívni a figyelmet arra, hogy a régi emberek milyen költői módon tudták kifejezni az érzéseiket, dalba önteni a bánatukat, örömüket és ezt minden mesterkéltség nélkül, önmagukat adva tették meg. A bevezető szövegemben úgy fogalmaztam, hogy egy olyan világba szeretném kalauzolni a közönséget, ahol még nem féltek kifejezni az érzéseiket és nem az számított, hogy sláger lesz-e egy adott dalból. Másrészt pedig azért tartottam fontosnak, mert szerettem volna lehetőséget biztosítani a többi zenész barátomnak is arra, hogy az előadásomban közreműködve megmutathassa magát. Nagy segítségemre volt Horváth Béla a bőgőnél és a brácsánál, Fekete Krisztina szintén a brácsánál, Jeremiás Ádám a hegedűnél, Takács Ildikó az ének részében, Krajcsó Bence pedig a citeránál és a műsorvezetésben. Eszméletlen élményekkel távoztam a nyíregyházi Bencs Villából!

NYÍREGYHÁZI EGYETEMISTA

– A Nyíregyházi Egyetemen végzed szintén népi kultúrával kapcsolatos tanulmányaidat. Miért választottad ezt az utat?

– Így van, a Nyíregyházi Egyetem ének-zene tanár, népzene és népikultúra-tanár szakán folytatom a tanulmányaimat. A népzene az életemben az egyik legmeghatározóbb dolog. Ez az intézmény pedig tökéletesen megfelel arra, hogy a népzenével, népi kultúrával kapcsolatos ismereteimet bővítsem és olyan diplomát kapjak a tanulmányaim végén, ami a céljaimmal összhangban van, hiszen amellett, hogy előadásokat tartok és fellépésekre járok, ezek mellett tanárként is ugyanúgy el tudom magam képzelni a jövőben.

A CITERA ÖRÖK

– A jövőben is városunkban szeretnél maradni, esetleg oktatni, továbbra is citerázni?

– Ha lehetőséget kapok rá, elképzelhetőnek tartom, hogy itt, Nyíregyházán tanítsak a későbbiekben, hiszen nagyon szeretem a várost. Már hét éve élek itt és nagyon a szívemhez nőtt. A citerához való viszonyom pedig olyan szoros, hogy biztos vagyok benne, soha nem tudnám lerakni. Azt hiszem, ezzel minden zenész így van, aki egyszer hangszert vett a kezébe.

Farkas Fanni