A böjt említésekor elsõre mindig a tiltás, lemondás, szabályok, önsanyargatás, esetleg a diéta az, ami eszünkbe jut. Pedig éppen ellenkezõleg, a nagyböjt során nem a lemondást, és önmagunkat kell elõtérbe helyeznünk, hanem a felajánlást, és ezzel a másikat, embertársainkat, felebarátainkat.

A görögkatolikusoknál már hétfõtõl

A katolikus egyházon belül a rítusok szerint nem teljesen egységesek a nagyböjtre, illetve annak a kezdetére vonatkozó elõírások. A keleti szertartást követõ görögkatolikus egyházban a nagyböjt már két nappal korábban elkezdõdik, mint a római katolikusoknál, a hamvazószerda elõtti hétfõn. A keleti egyház elõírása szerint nagyböjt elsõ napja és nagypéntek szigorú böjt, amelybõl csak ez a kettõ ilyen van a görögkatolikus egyházi évben. Ez a húsos, zsíros, tojásos ételektõl és a tejtermékektõl – akár tejport tartalmazó ételektõl – való tartózkodást jelenti. Kivételt képez azonban a hal (hidegvérûek) fogyasztása. A szigorú böjt megtartása 21 és 60 év között kötelezõ az egészségeseknek és saját háztartásukban étkezõknek. Nagyböjt elsõ és utolsó teljes hetében, továbbá az összes nagyböjti szerdán és pénteken csak a hústól való tartózkodás van elõírva.

Kincsek gyûjtése

– A böjttel kapcsolatban sok az ellentmondás és negatív a megközelítés. A fogyókúra, tisztítókúra hasznossága, valamint a felesleges önsanyargatást meghaladó korszellem gondolatai között ennek az egésznek a leginkább az alapgondolata a kincs- és áldásgyûjtés – emelte ki Szabó Tamás örökösföldi parókus, aki szerint a böjt igazából a szabadság megtapasztalása: amirõl le tudok mondani, attól szabad vagyok, de ha nem, akkor függõ vagyok. Ízek, formák, megszokások, elvek, amikhez ragaszkodva esélytelen az Isten, hogy valami jobbat adjon helyette.

Bûnbánat és megtérés

A római katolikus egyházban hamvazószerdán – idén március 1-jén – vette kezdetét a negyvennapos böjt. A hamu jelképezi a bûnbánatot a megtérésre és magát az elmúlást. A római katolikusoknál némiképp különbözik a böjtölés formája a görögkatolikusokétól: náluk hamvazószerdára és nagypéntekre írnak elõ szigorú böjtöt, ami azt jelenti, hogy a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idõsebb tagjait arra kérik, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.

Felkészülés a találkozásra

Nagy Zsolt, a Magyarok Nagyasszonya Plébánia káplánja úgy véli, a negyvennapos böjt alkalmat és lehetõséget kínál számunkra, hogy lelkünket felkészítsük. Ahogyan Jézus 40 napig volt a pusztában, hogy felkészüljön nyilvános mûködésére, ugyanúgy a böjt számunkra is felkészülés a Jézussal való találkozásra. – A böjt tehát nemcsak azt jelenti, hogy nem eszünk húst vagy kevesebbet eszünk, hanem a nagyböjtben meg kell találnunk azokat a böjtölési formákat is, amikor lemondunk valamirõl, azért, hogy közelebb kerüljünk az Úrhoz. Érdemes megkérdezni magunktól, hogy mi az, ami szükséges ahhoz, hogy közelebb kerüljek Jézushoz – hangsúlyozta Zsolt atya.

Nemcsak a test, hanem a lélek is böjtöl

A nagyböjt nem csupán a test böjtjérõl szól, hanem a lélekérõl is. A böjt a test önmegtagadása is, lemondás valamely élvezetrõl, de mindig lelki célzattal. A lelki böjtölés is egyfajta önmegtagadás, ami azt jelenti, hogy ebben az idõszakban még inkább figyelnünk kell arra, hogy elkerüljük a bûnöket. Szíriai Szent Efrém böjti imádsága pontosan fogalmazza meg ezt: „Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség (lustaság), könnyelmûség, pénzvágy és megszólás szellemét.”

(Szerző: Zadubenszki Norbert)