Margócsy Emil 1918-ban, Debrecenbõl érkezett városunkba családjával. A cívisváros kereskedelmi iskolájának tanári és internátusi igazgatói állását hagyta ott, hogy egy frissen alapított iskola élére állva megszervezze annak mûködését. Az õ meghívásával kiváló szakembert nyert nemcsak az iskola, hanem a város is. A visszaemlékezések „szigorú és igen energikus, a munkát és harcos küzdelmet természetes életelemének tekintõ” férfinak írják le. Az õ „erõskezûségének” és „céltudatos fejlesztésének” volt köszönhetõ, hogy „az iskola szûk, szegényes, meg nem felelõ elhelyezése és felszerelése ellenére is az ország egyik legjobb hírnévnek örvendõ kereskedelmi iskolája lett”. Ebben az intézményben bonyolították le az elsõ országos kereskedelmi iskolai tanulmányi versenyt, amelyet aztán Budapesten rendszeresítettek. Az iskola diákjai országos hírnevet szereztek a gyorsírási versenyeken. Szerepe volt a diákok tapasztalatait elmélyítõ külföldi tanulmányutak megszervezésében és lebonyolításában. Támogatta, sõt amikor szük­ség volt rá, egy rövid idõre élére is állt az iskola cserkészcsapatának. 1933-tól már mint királyi fõigazgató. Az iskolaigazgatás mellett 1935-tõl az evangélikus egyház felügyelõi tisztét is betöltötte.

Amikor 1940-ben, az iskolai tanévzárón búcsúztatták, megfogalmazta, hogy „hálás vagyok az Istennek, hogy tanárrá lehettem, s ha életemet újra kezdeném, ismét ezt az utat választanám”. Igazgatói pályafutását e gondolatokkal fejezte be: „Elvégezvén utolsó munkámat, csendben beteszem magam mögött az ajtót és otthonomba megyek, enyéimmel együtt megköszönni, hogy hosszú tanári mûködésem alatt mindig megsegített és mindig velem volt az Isten”. Életének 88. esztendejében, 1971-ben hunyt el.
Iskolájában egy szerény gránittábla hirdeti emlékét, míg a város kiváló pedagógusait a Margócsy Emil-díjjal tünteti ki.

(Szerző: Ilyés Gábor helytörténész, www.emlekjelek.hu)