A bohóc éntől a drámai szerepekig
A bohóc éntől a drámai szerepekig

Az elmúlt két évadban változatos szerepekben láthattuk-láthatjuk Rák Zoltánt, a Móricz Zsigmond Színház művészét: musical, vígjáték, krimi, dráma egyaránt megtalálta az Édes Charity, A kripli, a Napsugár fiúk, a Várj, míg sötét lesz és az Idétlen időkig előadások révén.

Most az Augusztus Oklahomában című darabot próbálja, amelynek április másodikán lesz a premierje, eközben játszik, tervez, filmet forgat.

– A felsoroltak közül melyik a kedvenced?

– Többet is nagyon szeretek, mindegyiket másért. A most felújított Várj, míg sötét lesz című krimi a kedvenceim közé tartozik, az Idétlen időkig pedig egy újfajta musical, ritka csodálatos zenével, komplex mű – hatalmas feladat mindannyiunknak. Karakteres, humoros szerepet kaptam benne: Ned Ryersont, a főszereplő egykori iskolatársát alakítom.

– Nedet megformálva előjöhetett a bohóc éned, ugyanakkor a mélység is ott van a biztosítási ügynök figurájában!

– A bohóc énje az elején tűnik fel, majd a mély érzelmek is felszínre törnek. Viccessége ellenére meg tudom mutatni ennek az embernek a szívét is, miközben az is kiderül, hogy mindenkinek ugyanúgy megvan a saját keresztje, mint neki. A szerep íve nagyon szépen alakul az előadás során, s jó dramaturgiai érzékkel egy gyönyörű dalban csúcsosodik ki. Hasonlóan, mint az Édes Charity­ben, ahol klausztrofóbiás emberként lát meg először a néző. Oscar tele van mindenféle problémával a szorongástól a pánikbetegségig, fél a liftben, s természetesen beszorul... Ahogy haladunk tovább a történetben, egyre mélyebben alakulnak ki az érzelmek Charity iránt, a vége pedig drámai helyzetbe torkollik. Talán az utóbbit élveztem a leginkább, persze mindhárom említett szerepet nagyon szeretem.

– A Várj, míg sötét lesz krimiben egy olyan figurát alakítasz, akit úgy jellemeznek a színlapon, hogy úriember, de nem talpig! Milyen volt megformálni neked, akire inkább a talpig úriemberség illik?

– Talán talpatlanul vagyok úriember... Ez egy nagyon érdekes szerep. Mike-ot alapvetõen, ha nem is jó fiúnak, talán jó szándékú, jóérzésű bűnözőnek nevezném. Volt szerencsém az életem során megismerni olyan embereket, akik iszonyú kedvesek és jó fejek, majd kiderült, hogy voltak az életükben bizonyos stiklik, amiket nem gondoltam volna róluk. Az én figurám is egy ilyen nem talpig úriember, aki éppen a börtönből jön ki, de mivel tartozásai vannak, belemegy olyan helyzetbe, amibe nem kellett volna. Kisstílű bűnözőként belekerül egy gyilkossági ügybe, és bár az õ ízlésének nem megfelelő, kimaradni mégis képtelen belőle. Az az õ értékítéletébe sem fér bele, hogy egy fogyatékkal élő – konkrétan vak – embert kell átverni. Próbálja ugyan segíteni a Kuthy Patrícia által megformált szereplőt, ugyanakkor a szándékai mégsem tisztességesek.

– Mi lehet az előadás vonzereje?

– Nagyon emberi történet. Szerintem elég durva, amikor egy nőt néhány rossz szándékú ember megkörnyékez. Különösen, ha vak az illető, mert úgy még kiszolgáltatottabb. Ezért a néző érzelmileg teljesen együtt tud létezni a kiszemelt áldozattal. Az, hogy õ mennyire intelligensen oldja meg a helyzetet, nagyon csábító és rendkívül izgalmas. Remek zenei és fényeffektusok fokozzák a hatást, így a néző egy olyan krimiben, olyan térben találja magát, hogy nem tehet mást: izgul. Aki szereti a thrillert, a krimiket, üljön be, érdemes!

– Az Augusztus Oklahomában című színdarabot még most próbáljátok, április másodikán lesz a bemutatója. Tudsz már mesélni róla?

– Aránylag kis szerep az enyém, de nagyon lényeges, ugyanúgy, mint az összes többi ebben az előadásban. Nagyon fontos, nagyon mély. Kifejezetten szimpatikus a rendező, Szikszai Rémusz, akivel most dolgozom először, eszméletlenül felkészült, nagyon jó ízlésű és nagyon profi. Színészként öröm ilyen találkozás részese lenni!

Ez egy tipikus amerikai dráma. A néző magára, vagy valamelyik családtagjára ismer majd, hiszen szinte mindenütt előfordul, hogy egyszer csak felrobbannak az elfojtott érzelmek, indulatok. Ha családi drámát játszunk, szinte mindegy hol történik a cselekmény, mert a viszonyok mindenhol ugyanolyanok. Az Augusztus Okla­homában egy nagy családról szól, ahol egy sajnálatos okból összegyűl a három gyerek, unokatestvérek, nagynéni, nagybácsi, nagymama, majd a beszélgetések során előjönnek a problémák...

– Milyen feladatok kötnek le mostanában?

– Egy Radics Béláról szóló dokumentum-játékfilmet forgatok.

– A magyar rockélet kultikus gitárosa volt, a „gitárkirály”.

– Az õ életéről készül egy félig dokumentum-, félig nagyjátékfilm. Mozifilm lesz, Radics feleségével, barátaival, koncertfelvételekkel. Nagyon izgalmas, enyém a főszerep.

Felújítjuk és a Déryné-program keretében turnézunk az Arany-Metszés estünkkel, aminek szövegkönyve Arany János és Petőfi barátságára, s műveire épül. Szívügyem. A következő évadban öt bemutatóm lesz, változatos szerepekkel, s nagy örömömre felkértek, hogy rendezzek meg egy kétszemélyes darabot, ami a Szindbád Rendezvénytermében kerül színpadra.

(Szerző: Kováts Dénes)