2018 év hüllője – Az elevenszülő gyík

A hűvös és nedves élőhelyeket kedvelő elevenszülő gyík Észak- és Északnyugat-Európa nagy részén a leggyakoribb gyíkfajnak számít. Skandináviában messze átlépi az északi sarkkört, ezzel bolygónk legészakabbra hatoló hüllője. Hazánkban elsősorban jégkori maradványlápokban fordul elő. Összefüggő elterjedése van a Beregben, a Nyírségben, a Hanságban. Foltszerűen fordul elő a Duna-Tisza-közén (Ócsa, Farmos, Kolon-tó).

Fotó: Halpern Bálint

 

Az elevenszülő gyík a Kárpát-medencében a legutolsó jégkorszak vége óta visszahúzódóban van. Megmaradó élőhelyeit a vizek lecsapolása tizedelte meg, ma a nem megfelelő vízgazdálkodás zsugorítja ezeket. Az ipari forradalomhoz köthető fokozódó klímaváltozás azonban végső csapást jelent a hazai populációkra.

Fotó: Halpern Bálint

Az elevenszülő gyík egyike azon fajoknak, amelyek, legalábbis Közép- és Dél-Európában a globális felmelegedés áldozatai lehetnek. Fennmaradását Magyarországon csak fokozott odafigyeléssel biztosíthatjuk, és az élőhelyeket rehabilitáló aktív természetvédelmi beavatkozásoktól remélhetjük.

 

Az MME a 2018 év hüllője – az elevenszülő gyík kampány keretében:

• a szórólapok, szóróanyagok mellett egy vándorkiállítást is készít, ami ez elevenszülő gyík mellett az összes hazai gyíkfajt bemutatja; a kiállítás anyagát ismereterjesztő előadással egybekötve, ingyenesen bocsájtjuk az érdeklődő intézmények, elsősorban iskolák rendelkezésére.
• az év folyamán meghirdetünk egy, a fajt népszerűsítő rajzpályázatot;
• tavasszal a faj élőhelyeit felmérő kirándulásokat szervezünk;
• a faj országos monitorozásában kiemelt szerepet szánunk idén is a Herptrérkép oldalnak (http://herpterkep.mme.hu/), illetve az MME honlap Tudástár felületén a hazai hüllőket is bemutató oldalnak (http://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok).

Részletek: http://www.mme.hu/az-elevenszulo-gyik-az-ev-hulloje-2018-ban


Háttér:

Az elevenszülő gyík szaporodása szigorúan véve eleventojás (ovovivipária). Ez azt jelenti, hogy a nőstény visszatartja testében a fejlődő tojásokat, ám nem táplálja utódait méhlepény vagy hasonló képlet segítségével. Az embriók a magzatburkon belül, kizárólag a petesejt tápanyagaira hagyatkozva fejlődnek a születésükig.

Fotó: Halpern Bálint

A tojásnak meszes héja nem képződik, a fiókák hártyaszerű burokban jönnek a világra, amiből azonnal kibújnak. Az elevenszülő gyík azon kevés hüllőfaj közé tartozik, amelynél a szaporodás módja fajon belül is változatos. Elterjedésének déli részén, a Pireneusokban és Szlovéniában két tojásrakó formája is ismert.

Fotó: Halpern Bálint

A faj képviselői veszély esetén a vízbe menekülnek, ügyesen úsznak, és ha kell, alámerülnek. Március–áprilistól a hímek rámenősen udvarolnak, párzás előtt és közben állkapcsaikkal tartják fogva a nőstényt, aki emiatt akár a farkát is ledobhatja. Ez utóbbi jelenség az autotómia, azaz a farok önkéntes ledobása; a farok azonban – mint a többi gyíkunknál – ha nem is az eredeti tökéletességgel, de visszanő.

 

Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület